HTML

Légifelvétel

Hol találhatsz még bennünket? http://legifelvetel.blogspot.hu http://www.facebook.com/Legifelvetel

Friss topikok

  • klacus: @WTF???!!4!!44!!: Mi a különbség, ma Simicska az ász, régebben a Walliszos srácok voltak a menők, ... (2015.01.04. 18:45) Egy elégedetlen tüntető
  • Szűtté mamá? Szűjjé!: @A megvalósult amerikai ólom..: Fúúúú de buta vagy te fideszes, te!!! Nem magyarázom egy fideszkur... (2015.01.01. 22:11) Kövér László és a páva tánca
  • Éhes ló: @Chang Beer: rohamos a hisztériátok max. Buktor minden létező választást megnyert az elmúlt 8 évbe... (2014.12.01. 08:23) Kedves Pokorni Zoltán Alelnök Úr!
  • : @xvxvxv: 1989 elfelejtett tudás „Az uralkodó réteg forradalma, csak arra jó, hogy vég nélkül fenn... (2014.03.24. 05:20) Elég volt. Ki kell mondani!
  • : Mit kíván a Magyar Nemzet! Új 12 pont! 1. Minden választásra jelölt előzetes átvilágítását! 2. Ak... (2014.03.24. 05:16) Szerződést a választókkal!

Látogatók

2012.10.22. 14:29 légügyi megfigyelő

Javaslatok a miniszterelnöki programtorlódások kiküszöbölésére

Ha már olyan kellemetlen helyzet alakult ki, hogy a kormányszóvivőnek kell megvédenie miniszterelnök urat az alantas vádaskodásokkal szemben, miszerint tizenhárommilliós repülőbérléssel terheli a büdzsét a Bukarestből Brüsszelbe történő eljuttatásához, úgy gondolom, néhány javaslattal kell éljek, akár a közjó, akár a költségtakarékosság, a hatékonyság, akár a mindenütt jelenlevés egymásnak feszülő igényeinek kioltására és nyilvánvalóan csak részleges kielégítésére, amint egyúttal elejét igyekszem venni a továbbiakban az álságosnak és aljasnak kikiáltandani törekvő kormányszóvivői nyilatkozatok izzadságszagú megfogalmazása szükségességének is.
Javaslataim az alábbiak:
Ismerve hazánk történelmi és eszmei súlyát, valamint a vezető politikai erő világnemzet-vezetői súlyát, levezethető, egyelőre még nem kötelező jelleggel az, hogy a párt, s egyben a világnemzet-vezető miniszterelnök mindenholjelenlevése elengedhetetlen, kívánatos, mi több, elkerülhetetlen. Számos megoldás létezik már korunk technológiai színvonalán, és a kétségbevonhatatlan fejlődés alighanem újabb eszközöket fog kezünkbe adni e téren.
  1. Legyen első a time-sharing rendszerű jelenlevés. Kevés kormányzati ráfordítással olyan közlekedési tevékenységre – adott esetben konferenciális megjelenésre alkalmas – önjáró utazóruha biztosítása, mely a kérdéses távolságok legyőzésére teszi alkalmassá viselőjét. Természetesen sok egymással szemben álló követelményt kell legyőzni, az utazási idő lerövidítése érdekében nagy sebesség szükséges, így a ruha hőpajzsként is működőképes kell legyen, védenie kell viselőjét a hidegtől is ugyanakkor, autonóm irányítási rendszere lehetővé kell tegye a sima landolást az aktuális konferenciaterem megfelelő székében, és a mi a legfőbb, kerülnie kell a feltűnést. Ebben az esetben előre értesíteni szükséges a lokális Terrorelhárítási Központot a félreértések elkerülésére. Amennyiben eltekintünk a személyes jelenléttől és azt látszó képpel, de interaktív működtetéssel és adatkommunikációval, valamint az azt kiegészítő autonóm pszeudospontán reakció funkciókkal (váratlan tapsolási igény, lehetőleg a jó oldal mellett, stb.) felruházható megoldásokkal is megelégszünk, szóba kerülhet például a holografikus kép intelligens (vagy legalábbis annak tűnő) irányítással. Felvethető továbbá a Higgs-bozonok alkalmazása is, azt hiszem, bebizonyosodhatna újfent a magyar géniusz nagysága.
Költségvetés: magas.
Bevethetőség: hosszú időtávon.
Hasznosság: kétségtelen.
  1. Legyen második a nem jelenlevés. A nem jelenlevés legalább annyira fontos üzenet, mint a jelenlevés. A jelenlevés sokszor kompromittáló: nincs rémesebb, mint unatkozó, kínlódó arccal ásítást rejteni igyekvő jelenlevőket szemlélni egy-egy konferencián, vagy ülésen. A nem jelenlevés további előnye az, hogy nyilatkozni sem kell. Pláne nem kell figyelembe venni az adott rendezvény témáját, de a másikat sem, ahol épp jelen lennénk.  Az üres szék, ahol jelen kellene lenni, de nem látható senki erősebb üzenet, mint gondolnánk. Az ott nem levés állásfoglalás. Kétségtelen hátrány, hogy nem lehet például mindkét büfé felhozatalából tallózni. Ugyanakkor ez a kiválasztott helyszín felhozatalának jobb megismeréséhez és a fogyasztható mennyiség növeléséhez segítheti a résztvevőt. NATO konferenciákon – tekintettel a jelenlevő tábornokokra – a fogyasztás mértéke korlátos kell legyen. Ennek természetesen a saját megszokott megjelenés, kedvenc ing, stb. is határt szab.
Költségvetés: alacsony.
Bevethetőség: azonnal.
Hasznosság: reményteli.
  1. Sehol sem jelenlevés. Ez a szélsőséges formája a politikai életben való részvételnek. Léteznek olyan elképzelések, amely szerint az elhangzott előadások, megbeszélések olvasás, értelmezés révén, a jelenlét szükségszerűségét meghazudtoló módon például beszámolók révén pótolható. A sehol sem jelenlevés semmiképp sem lehet általános taktika, mivel a többi jelenlevő hamar elfelejti azt, aki nincsen jelen. A megszokás elkerülésére ez csakis kiegészíthető eszköz lehet a politikus fegyvertárában. Nincs rettenetesebb annál, ha egyszerre valaki beleül a jelen nem levő székébe, ráadásul ország világ előtt. Vagy ha elviszik a széket. Azért megfogalmazható egy kimondhatatlan előny: az üzengetésé. Nem kell vitatkozni. Vitázzanak a bénák. A kinyilatkoztatások, amennyiben kellőképp spirituális összetettségűek nem vita, hanem elemzés és hit alapjai lehetnek csupán.
Költségvetés: alacsony.
Bevethetőség: azonnal.
Hasznosság: rizikós.
  1. „Hegy – Mohamed” elv alkalmazása. Amennyiben a politikus személy fontossága jelentős időbeni ütközésekre vezet, célszerű a rendezvényeket egy helyre szervezni. Ez alighanem több más politikus életében is nagy egyszerűsödésre vezetne, így világszabadalomként a „magyar módszer” néven copyright alá lehetne venni. Ebben az esetben minden rendezvény Brüsszelben zajlana. Vagy Bukarestben. Sőt, miért toljuk mások szekerét, legyenek a világnemzet fővárosában. Sok tennivaló van még ennek elérésére, hiszen az autópálya, vasúti közlekedés és leginkább a légiforgalom szempontjából kifejezett hátrányban lesz Felcsút egyelőre, de uniós pénzekből ripsz-ropsz összedobható a megfelelő infrastruktúra. Számos bevált kivitelező rendelkezésre állhat és a telkekkel sem lesz probléma, baráti kezekben az összes.
Költségvetés: magas.
Bevethetőség: soká.
Hasznosság: meglehetős.
  1. „Alter ego” alkalmazása. Kizárt: miniszterelnök csak egy van, hasonlíthatatlan, így még hasonlóság alapján sem pótolható.
  2. Klónozás alkalmazása. Kizárt: fentiek miatt is, meg a klón és a clown hangzása sem engedhet meg ilyesféle megoldást. A hatékonyságelemzéstől eltekintek.
Ortodox megoldásokat is felsorolunk, pusztán a teljesség látszatának kedvéért. Ilyen például az egyéb elfoglaltság udvarias jelzése, pl. így:
Tisztelt Néppárti Konferencia, amint tudják, bár szerénységem ezt soha nem hangsúlyozta, a nyugat-ázsiai térség vezető hatalmaként Brüsszelben kell részt vennem egy megbeszélésen, ahol további apanázs fejében félreteszem a tokjába tört szablyámat, és kutatni kezdek erszényem mélyén további garasok után. Emiatt
a.)    nem tudok jelen lenni Közöttetek, értesítsetek a fejleményekről,
b.)    a mindenkor mellettem jobbról ülő szavazhat a nevemben,
c.)    küldök egy alelnök-helyettest.
Vagy így:
Tisztelt Bizottság, tisztelt Miniszterelnök urak, sajnos néppárti alelnöki kötelezettségeim nem teszik lehetővé, hogy excellenciáitok körében hallgassam a kiosztásaitokat, így
a.)    értesítsetek a fejleményekről,
b.)    a mellettem ülő kormányfő képviseljen jóban-rosszban,
c.)    elküldöm X miniszteremet, hogy helyettesítsen.
Költségvetés: alacsony.
Bevethetőség: azonnal.
Hasznosság: megfelelő.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá!

2012.10.20. 14:38 légügyi megfigyelő

Kié október 23-a?

Címkék: kormány 1956 tüntetés zsarnokság forradalom október 23-a

A kérdés felvetése talán meglepetést okoz, de mindjárt bővebben kifejtem, mire is gondolok. Azt egyértelműen le kell szögezni, hogy elsősorban mindannyiunk ünnepe, a magyarság egyik legtisztább és végletesen heroikus felkelése, tiltakozása, melynek utóélete lappangva is, és 89 után a felszínen is meghatározó, vagy legalábbis markáns.

Mit értek a kérdés alatt? Annak igyekszem elébe menni, hogy felvetődjön a szokásos mantra: ünnepelheti-e a „baloldal” a forradalmat, vagy ez csak a jobbosoknak illik?

56-ban, még júniusban a sztálinista rendszer demokratizálása érdekében indultak meg mozgalmak Lengyelországban, amelyet bár véresen elfojtottak, mégis a Nagy Imre reformjaira emlékeztető változások megindulásának kezdetét jelentette. Amikor a Szovjetunió ennek eltiprásával fenyegetőzött, október közepén megindult az a tüntetés sorozat, amely kiváltotta a magyar diákság szimpátiamozgalmát, amely a hazai reformtörekvések mentén alakulhatott ki a maga teljességében. Magyarországon már 56 elejétől jelentős mozzanatai voltak a párton belüli reform igényének.

Elvitathatatlan, hogy az október 23-i események a kommunista hatalom túlkapásai ellen, a demokrácia „növeléséért” indultak el, előbb megfogalmazatlanul, majd egyre kifejezettebb formában. Ebbe a vonulatba kapcsolódhatott be a polgári gondolat, és ehhez csatlakozhattak a mindig jelen lévő szélsőséges elképzeléseket magukénak tudók, akár a bal, akár a jobb oldalon.

Az emberek nagy tömegei aligha akarták a háború előtti rendszer visszatértét. Valami olyasmi volt az ideáljuk, ami a szocialista eszmék mentén (nem keverendő a későbbi államszocializmussal), illetve a polgári demokratikus gondolkodásmód szerint értelmezhető, a szabad tulajdon, a zsarnokság megszűnte, a személyes szabadság kiteljesítése medrében.

Ebből az is következik, hogy az 56-os forradalom egyszerre volt balos, és egyszerre mutatta a polgári gondolkodás jegyeit.

Mindez mára a napi politika martaléka lett. Az elmúlt két évtizedben a jobboldal vérhabos kommunistázás mellett eltiltaná a baloldali szervezeteket a megemlékezéstől. Valahogy úgy alakult, hogy a közép, amely a forradalom idején lelkesen vett részt az eseményekben, mára nem kap képviseletet a megemlékezéseken. Ennek persze oka az is, hogy a forradalmat követő retorziók során akárki került is a bíróságok elé „ellenforradalmi szervezkedés” vádjával, biztos, hogy szerepelt a vádiratokban a tőkés rendszer visszaállításának célja, továbbá a polgári gondolkodás valamely tiltott megnyilatkozásának támogatása. Ezzel a váddal illették a résztvevőket, akár a baloldalhoz, akár a jobboldalhoz lettek volna sorolhatók.

Ennek következtében a rendszerváltásra úgy látszott, mintha csak a polgári elkötelezettségű embereket érte volna a bosszú, és ez a túlélők és az utókor véleményét a jobboldalon nem középre, hanem a szélsőség irányába tolta. Sok, magát konzervatív gondolkodásúnak tartó polgártársunk mai vérhabos kommunistázása ebből is fakadhat.

Az előbbi okfejtés alapján úgy gondolom, és így is gondoltam a rendszerváltás óta, hogy az ünnep során igenis helye van a reform baloldalnak is a polgári jobboldal mellett. A plebejusi indulatnak, amely bármely oldalon rémségek elkövetéséhez vezetett, nem lenne, nem lehetne helye a ma megemlékezésein.

Jó lenne már túlhaladni azt a megosztottságot, amely az ünnep körül kialakult a fentiek miatt.

Erre, amint tudjuk, ma sincs mód. Talán soha eddig nem történt meg az a torzulás, amely miatt egyszerre jelenik meg a szabadságért szót emelő emberek és csoportok sorának tüntetése, valamint a szabadságjogok megtépázásán fáradozó kormányzatot támogatni hivatott, úgynevezett "békemenet" az utcán.

Miután 1956 egyik legfőbb oka és célja a szabadságjogok visszaállítása és a zsarnokság felszámolása volt, felháborító cinizmusra vall a „békemenet” elnevezésű tömegmegmozdulás, amely épp a zsarnokság felé menetelő kormány támogatottságát hivatott bemutatni.

Nem éppen egy efféle rezsim ellen fordult forradalomba 23-án a diáktüntetés?

Nem éppen a szabad szó iránti igény volt a leghangsúlyosabb, amikor a Magyar Rádió elé vonultak az emberek?

Nem szentségtörés éppen ezen a napon demonstrálnia a kormánynak? Annak a kormánynak, amely az állampolgárokat semmibe veszi, nem tárgyal szakszervezetekkel, a sztrájkjogot korlátozza, a munkavállalókat kiszolgáltatja a munkaadóknak? Amely egyáltalán nem keres konszenzust semmilyen kérdésben, amely alkotmányt ír anélkül, hogy az érintettet, a népet megpróbálná megkérdezni, mit is akar, kell-e neki az, amit összehordott, amely a jelen és jövő értékeit mintegy forradalmi állapotra hivatkozva égeti fel, a nemzet javait és erőforrásait kimutathatóan saját és haveri körének jólétére irányítja át?

Ez az a felháborító ellentmondás, amely miatt ki kell menni tüntetni, jelezni, hogy a nép nem áll a kormányzat mellett. Emiatt fontos, hogy aki tud jönni, jöjjön!

Jöjjön, és emlékezzen 56-ra, emlékezzen az akkori követelésekre, legyen eltökélt abban, hogy Európa e sokat szenvedett sarkában ne legyen lehetséges semmiféle zsarnokság visszaállítása.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá!

2012.10.18. 18:51 légügyi megfigyelő

Kimegyek tüntetni...

Kimegyek tüntetni október 23-án. Mielőtt megkérdezné valaki, nem a békemenet érdekel, hanem a másik tüntetés. Előbbitől minden porcikám idegenkedik, utóbbitól csak némelyik.

 

Némelyik porcikám idegenkedik a Milla által szervezett tüntetéstől, mert a szervezet ellentmondásait, az összefogás általuk elképzelt módját, a szabad tér efféle kisajátítását nem tűrhetem, nem állhatom. Idegenkedem az olyan arcoktól, mint Juhász úré, aki leginkább az ifjú Orbán egyes karaktereire emlékeztet. Makacs, kisajátító, az általa vélt közvéleményt ellenszenves harsánysággal kinyilvánított véleménye taszít. Civil? Az, de tudom, ez egy civil viselkedés, pontosan az, amelytől irtózom. És tudom, az emberek nem ilyenek, vagy legalábbis remélem, a többség nem hallgat erre. Mégis elmegyek.

 

Elmegyek a Milla által szervezett tüntetésre, mert ha ez az eszköz, hogy a legnagyobb tömeg mutathassa ki véleményét az országromboló orbánizmus ellen, akkor ide kell elmennem. Elmegyek, mert Juhász úron túl sokan lesznek ott a nekem szimpatikusabb, elfogadhatóbb polgártársaim is. Remélem sokan.

 

Végtelenül sajnálom, hogy a radikális értelmezése szerinti civilség szemellenzőjét nem tudja levetni a Milla. Ott leszek minden bizonnyal 23-án, de nem a Milla kedvéért és nem a civil mozgalmakért, hanem az országrombolás közös megfékezésének reményében. Nem érdekel, ha jelvény vagy zászló vagy bármi jelzi, hogy ki miért és honnan jött, az érdekel, hogy eljött, és az, hogy ott lesz azon a napon, amikor le kell váltani a jelenlegi kormányt.

Ebben igenis szövetségesem bármelyik párt tagja, amelyik Orbán rezsimje ellen tesz, vagy akar tenni úgy, hogy az ország demokratikus rendszerét akarja helyreállítani.
Szövetségesemnek tartok mindenkit, sorolja magát akár balra, akár jobbra, aki Orbán és kompániája mielőbbi eltakarodását akarja.

Magam is írtam erről, három postban is:

legifelvetel.blogspot.hu/2012/08/a-fidesz-utan-1-fidesz-hatalmanak.html

legifelvetel.blogspot.hu/2012/08/a-fidesz-utan-2-koztarsasagrol-es.html

legifelvetel.blogspot.hu/2012/09/a-fidesz-utan-3-az-alkotmanyos-rendrol.html

És erről ír Poldi bácsi is, itt:

poldi.blog.hu/2012/10/17/a_kormany_az_eu-kilepest_kesziti_elo

És sokan mások, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet is...

Tehát ott leszek, de nem a Milláért, hanem az orbánizmus elleni összefogásért.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá! · 1 trackback

2012.10.14. 09:19 légügyi megfigyelő

Egyetem: csak szakmát kell adnia?

Címkék: egyetem elmélet gyakorlat képzés

A Leviathan.blogon jelent meg Golovics Józseftől a címbeli kérdés, a „csak” szócska nélkül. Költői kérdésnek szánja a szerző, és aligha téved ebben. Évtizedes kérdés ez, legalábbis az idősebb kollégáimtól is hallottam már erről. Nyilvánvalóan és szükségszerűen létezik egy örökös mérlegelés az elmélet és a gyakorlat arányát illetően, akármilyen felsőfokú képzésről legyen is szó.

Szakmát kell-e adnia az Egyetemnek?

A kérdés vizsgálatához a szakma szót kell értelmezni az adott összefüggésben. Ha ez azt jelenti, hogy például egy gépészmérnöknek a diplomája által lefedett valamennyi, vagy legalább egyes területet ismernie kell szakmunkás szinten, egyáltalán nem értek egyet a szerzővel. Ez az értelmezés tagadja – a példánál maradva - a gépészmérnök, mint szakma létét. Vagy kell-e a geológusnak fúrómesterként is szakmával rendelkeznie? Nyilván nehezebb a humán területről hasonló példákat hozni, de akár az elmélet-gyakorlat kérdésének másik aspektusát illetően onnan is lehet: kell-e egy gimnáziumi történelemtanárnak olyan részletesen bevágni a történelmet, ahogy azt „soha nem fogja tanítani”. Vagy egy angoltanárnak az angol irodalomtörténet, nyelvtörténetet?

 

Léteznek olyan diplomás pályák is, mint például az orvosi, ahol a munka nagyobb része, borzasztó felelősség mellett, alapvetően a diplomás ember vállán nyugszik. Tényleg minden ápolási, műszerismereti, laboratóriumi munkát ki kellene tanulnia egy orvosnak?

Léteznek továbbá olyan diplomás szakterületek is, ahol egyszerűen hiányzik a középfokú szakma a felsőfokú végzettség alatt. Például számos humán terület ilyen, filozófusból nincsen középfok, és kifejezett szakirányú szakmák sincsenek a filozófusok alá sorolva. Vagy legyenek például tördelői szakmai végzettséggel, vagy nyomdász szakmával megerősítve, hiszen szegről-végről cikkekkel, könyvekkel foglalatoskodnak, ha sikerül a szakterületükön maradniuk?

 

A kiragadott példák sorát felmutatva úgy gondolom, a kérdés ebben a formában téves.

Az egyetemi diplomát adó képzések önmagukban is szakmák, amelyek számos középfokú végzettséghez kötött szakma összahangolt munkáját kell irányítsák, szervezzék. Számukra a kérdések olyan nem kifejezetten gyakorlati értelemben merülnek fel, mint egy kőművesnek a saját szakipari tevékenysége, hanem több területet kell egyben látni és legalább érezni, sőt, ha lehet, érteni.

A számos szakterület „érzése”, sőt „értése” pedig feltételezi azt, hogy kellő nyitottsággal tanulmányozta az egyetemen az illető szakember a tudományterület szélesebb összefüggéseit, nem feltétlenül a határterületek mélységeit, hanem azok irányait, elveit. És ezért is szüksége van az illető szakembernek hallgató korában mindenféle látszólag soha fel nem használható információ tanulására, mert azokból áll össze az a szemlélet, amely révén biztosabban hoz az élet szélesebb összefüggésrendszerébe illeszkedő döntéseket, akárhová is kerül.

És az is következik mindebből, hogy a diplomás ifjú szakember nem hagyhat fel a képzés, önképzés iránti igényével, mivel az egyetemen tanultak elsősorban szemléletet adtak, a konkrét eljárások, tevékenységek megismerésére bizony a pálya lesz a terep. Amint terepasztalon nem lehet élesben háborút vívni, amint edzésen nem lehet aranyérmet nyerni,  stb.

 

Természetesen felvetődik a kérdés, hogy az egyetemek elméleti képzése mellett a gyakorlat alapeseteit, egyes bizonyosan szükséges gyakorlati teendőit megtanítják-e. Ez sem egyszerű kérdés, ha úgy tesszük fel, hogy a ma technikája öt év múlva még bizonyosan használatban lesz-e, vagy eleve az egyetemeken fellelhető berendezések követték-e egyáltalán a technika fejlődését. Bizonyos vagyok abban, hogy a technika napi szintjének ismerete mellett szükség van a korábbi, sokszor elemi technológiai ismeretek megismerésére is. Ismerősöm szokta mondani, lévén ő mérnök, az igazi szakember akkor is szakember marad, ha lekapcsolják az áramot.

 

Úgy vélem tehát, hogy a felsőoktatásban képzett emberek igenis rendelkeznek szakmával, amely sajátosságai miatt nem azonos minőségű a „plebejusi” értelemben vett kétkezi szakmákkal, hanem éppen azok megfelelően széleskörű elméleti alapon nyugvó irányítására lett kitalálva.

A Leviathan kérdése alkalmat ad a diplomások és a „kétkeziek” közötti feszültségek fokozására és a populista árokásás folytatására. Minderre semmi szükség. A társadalom működése igényli mind a kétkezi szakmákat jól végző szakembereket, mind pedig a megbízható tudású jó diplomásokat.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

2 komment

2012.10.08. 17:37 légügyi megfigyelő

A jó pásztor és a depresszió

A jó pásztor subáját levetette a csárda sarkába, csak úgy, és egy korsó bort hozatott. A kármentő felől hallatszott, amint a bort átöntötte a korcsmáros. Meleg volt eddig az ősz, ma fütyült be az első igazi októberi szél. A zsombékok még zöldek ugyan, de már sárgállik egyik-másik levél a nádon, gyékényen.

Dohog magában a jó pásztor, félszavakat mormol. Úgy tudta, odavannak érte a juhok. Érteni vélte a lelküket. De ez nem megy. A terelőkutyái odakint, azok is látják, bajban a pásztoruk. És ha bajban a pásztor, akkor bajban a bojtár is, de ha bajban a bojtár, elsőre a kutyát kapják oldalba. Az pedig kutyahűséggel sem viselhető könnyen.

Itt a pusztán csak a csárda az, ahol váltani lehet szót valakivel, olyan, mint egy klinika. Itt kibeszélheti bajait még a jó pásztor is.

Működik ez, akkor is, ha csak úgy, csak maga elé burrog.

     Hogy a rosseb álljon a patájukba! – kezdi.

        Hogy a ménkű csapja meg a fekete kost – folytatja.

     Azt nem mondta senki, még a felcsúti juhász se, a keservit, hogy ezekkel a háládatlan birkákkal ennyi a nyűg. Mer’ az, hogy a veres pásztor nyóc évig hitegette ezeket a dögöket, az még nem elég, hogy utánam gyüjjenek? Még ha tettem es ezt-azt, hogy bolondítsam azt a cikája pofájukat. Kalapzsíros dohány füstjítűl megvadul a ma született bárány is, és így is lett. Mögmondta azt a turulos pásztor, le es írta, csak azzal a ákombákom rovással, amivel jó pásztorok csak az elhullott barmot jegyzik az pásztorboton. Ahogy a kölkök rajzolnak a porba.

Beletúrt a hajába, majd megrázta fejét. A két fonott varkocs csak úgy lengett feje két oldalán.

       Vereskását hozzá’, de most, vagy a dartvederes pandúrt eresztessem a csárdádra, gazduram, az anyád keservit! És hun a bor! Hozzad mán azt a rocska bort, mert olyan a kedvem! Na!

Pipaszárat vett elő és túrkálni kezdte a bárdolatlan asztal lapját, mintha szú után kutatna. Föl se tekintett, a sarokban pedig ott ült az ifjú veres juhász is, csöndben, a sarokban, meg a Zöld Benedek. Odakünn a másik veres pásztor, a hórihorgas zörömbölt valamivel. De nem érdekelte egyik sem, amint azok sem tekintettek egymásra. Azok is dohogtak, és csak a jó pásztorra pislantottak olykor-olykor.

     Azt meg mégsem értem, de télleg, hogy mér’ ilyen rühes nehéz ez a hivatal. Amott a rét, az tetszik nekem, ott lészen a jó fű, a keresztnéző bojtárom, aki garabonciás es mindég mondja. Ezek a balga juhok meg zavarognak, nem mennének. Maradnának, vagy inkább hátráznának. Csöndben. Mi a bús nyavalya állt ezekbe? Ez a bánatos betyárpuszta, az az oka? Átragadt az betyárvér a birkákra? Érteném, bár ha érteném ezeket a hálátlanokat, miért nem a jót akarják, amit én akarok nekik? Már csak a főkolomposaim tartanak a mi rétünkre, meg a békebirkák, de nem lész ez jó így! Hát számadásra mi lész a többivel? Átalszöknek a vereshez meg a Zöld nyájba? A hórihorgaséra gondolni se’ merek? Mi lész vélem akkor? Merre vegyem utam? Mikor lesz ennyi birkám valaha?

Még dohogott volna, de egyszerre cseréptányéron érkezett a kása és mellé a kancsó bor. A csárdagazda mintha morgott volna kettőt, olyannak hangzott, mint mikor a tehén bődül a messzi rónán a borjának.

        Ide betérhet mindég, még szobám es van, ott hátul a pajtánál. Betérhet, ha odahagyja hivatalát, akkor is. 

Nagyobb réti személyek es laktak már ott, bújtak es, ha bújniuk kellött.

A jó pásztor történeteiből az első itt.

A második meg itt.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

2 komment

2012.10.07. 11:09 légügyi megfigyelő

A "jó pásztor" és a tevékeny birkanépség

Szent György napján, mikor kicsapják a nyájat a rétbe, megfogant a Jó Pásztorban, ej, beh’ elkellene a birkáknak valami foglalatosság!

Szemébe húzta a posztókalapot, de oly mélyest, hogy alóla az kilátás nem vót lehetséges. Körbetekéntett, szeme előtt mozgadalmassá lett a rét. Egyik birka legelész, a másik ugyancsak, s ahogy távolabbra réved, csak tevékeny jószágokat szemlélhet. Mire is jó, nem csak az pörzselő nap ellen ád védelmet az efféle tökfödő, de még az tündérfabulák es szebbnek tűnnek. Mondta es a főbojtárának az jobbján, annak, amelynek keresztnézésű az szeme világa. Ej, be szép is ez, amit látok, olyan mint az álomvilág.

Pedig, ha csak fellebb emelte vón’az kalap karimáját! Láthatta vón, ahogy az főkolompos birkái miatt tarrá lett mezőn csak tengenek-lengenek az barmok. Sőt, láthatná, ahogy a csahosai a fekete, vagy akár csak feketébb birkákat elcsapják a maradék csenkeszcsomókrúl es. Amott meg még az ivadékbárányok sem jutnak teendőhöz, az birkaoskolákban egyre fogy a bégetés. És né’ már, hagyják es, nem mennek magasb’ grádicsra, mer kimondatott, ácsingózzanak inkább az fűcsomóra, ne az nyájbúl éljenek, mer fogynak az javak, azok meg kellönek másnak. Hát venné má’ tudomásul a birkanépség, hogy az bögöly csípje azt a kacskaszőrű ülepit, másra ké’ itten minden! Építni kell a farkasstadiont, az’ nádicsikaszoknak kell a mozgáskultúra. Néhogy má’ az istentelen bárányai még messzibbre gondoljanak! Meg asztán mire es mennének a paragráfusokkal meg betűvetéssel és a matézissel, mikor a rétbe’ nem lész semmi, sem jog, sem kultúra, s számolni legfeljebb a hátramaradt napokat lész  szükség.

Ám a Jó Pásztor gondos, fejében már újra tekerednek az tekervények. Mondja is hangos szóval, minden birka legyen tevékeny mégest enkább, vége az ingyé’ növő fűnek. És emigy mondja keresztnéző főbojtára es. És hogy emígy légyen, hát emmillió, sem több, de kevesebb sem  birka lészen tevékeny az csorvasz fűkeresésben, mer ha nem…! Hát akkor kiveti magábú’ az nyáj!

Azt is mondá, gondoskodni lész alkalma mindazon barmokrúl, azmelyek a rét szélibe szorultak, hol veszélyt sejtetve vonít az verespofájú nádifarkas. Neeeem, nem hagyjuk!

Ilyen, s ezféle beszédekkel igyekezett az korgó gyomrú birkákat, de az csillogó szeműeket es bátorítani.

És alig múlik Szent Mihály, gyünnének bé az birkák az akolba: a Jó Pásztor keresztnéző főbojtára mondja ám: ne igyekezzék mindazon barmok sokasága az aklokba, melyek eddigelé az köz takarmányán élének, nékik ott a ridegtartás.

Nesze neked birkanépség, várhatod, hogy eljövendjék az számadás napja, és eszed járását sorsodra tereld: akarod-é mindezen ígéretek bételjesülését, amint az ígérve vagyon, majd, nagysoká, avagy átlátsz már most a szitán: szikesen nem terem gyep, új legelőt meg csak gondos és eszes pásztor varázsol az felperzselt rét helyébe.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

A jó pásztor korábbi története: http://legifelvetel.blogspot.hu/2012/09/a-jo-pasztornak-az-elszamolashoz.html

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása