Lehet, hogy az orbáni politika mégiscsak a leghelyesebb ebben az országban, mert nincs semmiféle lehetőség együttműködésre, csak diktálásból ért a magyar?
Mindeddig úgy gondoltam, hogy léteznek olyan közös célok, amelyek miatt érdemes beszélni másokkal, alkut kötni, tartós vagy rövid együttműködést alapítani. A nagy célok azok, amelyek kiterjednek mások életére is, és magánemberként is ezeket szokás megbeszélni. Bár, itt hozzá kell tenni azt is, hogy szertenézve az országban, az önzés és mással nem törődés látható leginkább, az erőszakos sofőrökön, idegbeteg és sebességmániás kerékpárosokon, mások tulajdonán minden további nélkül élősködőkön, a közös terek lepusztulását át a verbális inzultusok bajnokainak másokat porig alázó mindennapi megnyilvánulásáig. Ebből az látszik, hogy naivitás itt azt képzelni, hogy a „nemzet összefog”. Igaza lenne Orbánnak, amikor a NER-t zúdítja a nyakunkba, hogy márpedig van összefogás, tessék, itt a szövege, akaszd ki ahová csak megmondom, és ez az ukáz, pont? A többit bízd rám, és pofa be?
Jóreményű politikusok keringenek panaszkodva, hogy milyen rossz is ez az orbáni erőrendszer, ez a piszkos nagy NER, amely hazug és üres, és össze kellene fogni, mert másképp nem megy. Aztán jön a pillanat, amikor össze kellene fogni, és hirtelenjében kiderül, hogy ez csak úgy képzelhető el, hogy mindenki parancsnok lesz.
Parancsnok akar lenni a zöldmozgalom, vállalhatatlanul szűklátókörű célkitűzésekkel, amelyeknek semmi köze az ország mai nyomorához. Remek! Ők bizony senkivel össze nem fognak, akik korábban kormányon voltak! Hahó! Ott az őserdőben! Azok akikről beszéltek, az az ország nyolcvan százaléka, vagy több is! Ti legfeljebb egy megye lennétek, talán a Bükk vagy a Zemplén környékén!
Aztán megszólal a tankhajó-MSZP kapitánya: Itt a szövetség, mindenki szálljon fel a hajónkra! Majd mi visszük a többieket, majd mi legázoljuk a köhögő motorral már csak hátraverető gyorsnaszádot, és …. És itt nincs tovább a gondolat. Itt nincs semmi, csak az a vállalhatatlan morális nyomor, amely a gyorsnaszád felbukkanását lehetővé tette. Nem is értem, hogy miképp gondolhatja a tanker kapitánya, hogy a legénységében ott bujkáló kalózvezéreket a fedélzeten hagyva valaki is az ő hajójára akar majd szállni. És azt sem értem, hogy miképp gondolhatja, hogy a széles közönség tapsviharral fogja fogadni a kalózköztársaság lehetőségét. Kapitány úr! Kik az árulók, akik miatt az a gyorsnaszádos csapat legázolhatta az országot? Kapitány úr, kik adták ki az őszödi beszédet Orbánéknak? Kapitány úr, amíg ez, legalább ez nem tiszta, addig a hajója kalózhajónak látszik! És ha maguk a váltóerő, akkor maguk lesznek a további pusztulás okai!
Ha most Orbán élhetetlen és elvtelen rendszerét nevezheti meg mindenki okként, aki elmegy ebből az országból, mit gondol, a Maguk elvtelen kalózvezéreitől haza fog jönni? Szerintem nem, hanem a maradék is útilaput köt! Amíg nincs számvetés, szembenézés azokkal a hibákkal és bűnökkel, amelyek a magyar demokrácia bukásában jelentős szerepet játszottak a Maguk térfelén, addig nincs erkölcsi alapjuk váltópártként megnyilvánulni, mert elfogadhatatlanok maradnak!
Aztán ott a harmadik. Összeállt három csoport, meglehetősen széttartó eszmékkel, és ez önmagában meglepő. Na, csak nem? Próbálnak tárgyalni a tankerrel is, igaz, nem egyszerű, mert olyan furán kormányoznak a parancsnoki hídon, mintha le akarnák véletlenül taposni a kis flotillát, hogy aztán kimenthessék a többieket, és a nagy hajó mehessen tovább egyedül… Nem egyszerű a helyzet. Ám az, hogy egyszerre a köhögő gyorsnaszád felé is jeleket kezdenek küldeni, lényegében feltételek nélkül, az azért furcsa. Kilépve a hasonlatok köréből, ha az MSZP-nél elengedhetetlen a megtisztulás és a múlttal szembenézés, a Fideszre ez legalább annyira igaz. Azok, akik kisajátították a közhatalmat egy torz és antidemokratikus hatalomfelfogás révén, nem lehetnek partnerek a jövő Magyarországának felépítésében, csak teljes megtisztulás után: személyi és morális értelemben egyaránt. A Fidesz azon vezetői, akik ebben a rendszerben skrupulusok nélkül képesek voltak közreműködni, miképp vehetnének részt egy új állam felépítésében? Mert lássuk például: azok akik nem tegnap, hanem öt perce is körömszakadtáig védték a védhetetlen regisztrációt, ma sem azt mondják, hogy „bocs, tévedtünk, másképp lesz”, hanem hogy „most nem vezetjük be, hanem majd később”. Ez nem a hiba felismerése, ez a megátalkodottság fenntartása, visszafojtása, hogy holnap egy másik kérdésben törjön a felszínre. Ilyen emberek nem valók demokratikus államrendszerbe.
És amíg nincsenek letisztítva ezek az elvek akár baloldalon, akár jobboldalon, addig ugyanazokat a köröket járjuk. És ebből elég volt. Azt veszitek majd észre, hogy az ország színe-java elhúz innen, és lehet gereblyézni a vakondtúrásokat, mert nem marad más értelmes tevékenység.
Nem akarhatjuk, hogy így legyen!
Éppen a politikai osztálynak kellene példát adnia, éppen az olyan helyzetekben, mint a mai. Éppen most kell tudni visszalépni, éppen most van ideje igazán a hazaszeretetnek és államférfiúi gondolkodásnak.