Kicsit aggodalommal telik el a jelen kurzussal egyet nem értő olvasó szíve, ha Ablonczy Bálint a kezét dörzsöli: Mesterházy jobban áll Bajnainál! Eldőlt ki lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje? Ablonczy világlátása a blogunkon megjelent írásokban tükröződő elképzeléstől távol áll, és magáért beszél, amikor az ellenzéki összefogás általunk bírált módjának látható sikerén somolyog a Heti Válasz szerzője.
Magáért beszél az alábbi, az MSZP-t már-már magasztaló megjegyzése is:
„Gondoljunk akármit Mesterházy Attila radikálisan demagóg baloldaliságáról, a „kisembervédő" MSZP pózainak hamisságáról, el kell ismerni: a politikus 2010 óta stabilizálta a pártot, kitolta Gyurcsány Ferencet, hátrébb vonta Puch Lászlót, megőrizte a szocialisták beágyazottságát, s az ellenzékiszövetség-építésben is átvette a kezdeményezést. Szóval csupa olyasmit cselekedett, ami politikai szempontból is értékelhető. Bajnai Gordonnál erre még várni kell.”
Ablonczy írásáról nem is kell többet szólni, esetleg annyit, hogy ugyan kit kellene vagy lehetne Bajnainak a sajátjai közül ide-oda tologatni, most sokkal inkább egy másik írást idéznénk, amelyet az utóbbi időszak egyik legfontosabb megnyilvánulásának tartunk. Ez a publicisztika a Magyar Narancsban jelent meg, és a Fidesz-rezsim végének végbemenetelét igyekszik fürkészni. A szerző, Varga Kristóf pszichológus a Fidesz-hit okait és végül az ébredés módját (vagy egy módját?) vázolja fel írásában.
Az önmagában különösen értékes íráson elgondolkodva, a szerencsétlen Mesterházy-Bajnai, azaz MSZP-Együtt2014 viadal egy igen fontos, lényegi elemét emelhetjük ki, amely társadalomfejlődési szempontból rendkívül lényeges körülményt hordoz magában. Ám előbb az írás ide vágó gondolataiból tallózzunk. A részlet lényegi gondolata az, hogy a Fidesz-jelenség nem más, mint a társadalom jelentős részében a jelen kor bizonytalanságai miatt érzett szorongást feloldó hit, amely akár irracionalitás kritikátlan elfogadására is képes anélkül, hogy meginogna, még akkor is, ha a hit letéteményese a hívő közösség önnön érdeke ellenében működik. A pszichológus véleménye szerint a varázs feloldása (legalább) három pilléren nyugszik:
Ad 1.): Az ellenzék nem folytathat szorongásra alapozó politizálását
Ad 2.): A szorongó embertársaink ugyanolyan értékes emberek, mint a szorongástól mentesek, mindössze a helyzetük az, ami a valóság helyes értelmezését ellehetetleníti.
Ad.3.): A szorongó ember, bár agresszívnek tűnik, segítségre szorul. Aki hatalmában akar tartani egy szorongó embert, az fokozza a szorongását, vagyis igyekszik fenntartani a látszatot, amely függésben tartja. A kormánypártok tehát agresszív fellépéssel agresszióra igyekeznek késztetni az ellenzéket, hogy az ezzel igazolást adjon a szorongás fenntartására. Konklúzió: nem szabad felvenni ezt a kesztyűt, nem szabad agresszióval reagálni az agresszióra.
A korábbi írásainkban rendre hangsúlyoztuk (ld. alul felsorolva), hogy az MSZP-nek kényszerűen, – a saját és az ország érdekében – , a vezető szerep helyett mellérendelt pozícióra kellene vállalkoznia bármilyen ellenzéki összefogáson belül, mivel az elmúlt időszak politikai tévútjára az MSZP masszív közreműködésével került az ország. Ezt, úgy tűnik, a párt vezetése másképp látja. Erre utal az utóbbi hónapok arrogáns előretörése: a vörös posztó Ron Werber előbányászásától a térfél többi politikai szereplőjének letiprásán át, és most legújabban a külhoni magyarság fideszes elképzelés szerinti átpolitizálásáig. A múlt ősszel kiszivárgott MSZP-s választási stratégia egyértelműen a Fidesz eszközeinek felhasználását emlegette, vagyis – immár Varga Kristóf írására hivatkozva, illetve azzal párhuzamot vonva – az MSZP ezen az úton éppen arra a stratégiára igyekszik építeni, mint a Fidesz. Emlékezetes, hogy az Együtt2014 széles társadalmi bázison nyugvó együttműködést, ezen alapuló programalkotást, és erre a fundamentumra épülő új Magyarországot vizionált. Amikor az MSZP meghirdette a „saját” összefogását, ezzel a programmal szemben mit kínálhatott? Csak azt, ami saját maga, amivel részese a köztársaság elbukásának.
Az MSZP zászlóshajóként nem oldja a társadalom megosztottságát, nem oldja a feszültségeket. Nem megoldást ad, hanem győzni, legyőzni akar. Nem szívesen bocsátkozunk jóslatokba, de félő, hogy ez a folyamat nem vezet előre, ez ugyanolyan stagnálás, mint a jelenlegi, csak átmázolt címekkel, újra foltozott kabáttal.
Zátonyon vagyunk a Fidesszel, zátonyra futunk az MSZP-vel is. Újra a régi átok teljesedik be: nem a józanság, hanem a demagógia hazánk ördögi hajtóereje?
Korábbi írásaink e tárgyban:
http://legifelvetel.blog.hu/2012/12/08/boldogok_akiket_meghiv_asztalahoz
http://legifelvetel.blog.hu/2012/12/18/osszefogas_2014-ben_vagy_csak_mszp_es_bukas
http://legifelvetel.blog.hu/2013/01/06/nem_egyeztetek