Vagy kétezer éve egy embert - magát rendre Emberfiának nevezte -, hatósági eljárás alá vontak, amelynek vége kivégzés lett, a korabeli eljárásrend szerint keresztre történő felszögelés, felfeszítés. A történet konkrét magjánál maradva, lényeges körülmény volt az esetben, hogy az illető személy hamis vádak alapján került a kor és hely adta bírói fórumok elé. Ezek a jeruzsálemi helyi nagytanács és a megszálló római helytartó előtt lefolytatott vizsgálatok voltak, és amelynek végén a helytartó nem talált bűnt az illető személyben, Jézusban. A helyi hatalmi és ideológiai rendszerben gondolkodó, korántsem alaptalanul elfogultnak is tartható tanács viszont halálra szánta. Mint tudjuk, a kereszténység legfontosabb története ez, sőt, szimbolikája a rákövetkező eseményekkel együtt maga a kereszténység.
Mint magáról hirdeti, a mindennapjaink legapróbb részletébe is, lassan gondolatainkba is beavatkozni kívánó magyar kormányzat a keresztény vallás ideológiáját tulajdonítja magának, erről szóban feltétlen meg szokott nyilatkozni. Érthetetlen, hogy miképp fordulhatott meg "valaki", vagy "bárki" fejében a gondolat, hogy épp Nagypénteken, az ártatlan Krisztus meghurcoltatása, megkorbácsoltatása és kereszthalála emléknapján éppen csak teenager diákokat, eljárásjogi szempontból vitathatóan, a lakásukról való bezsuppoltatással a rendőrség elszállítson, majd faggatózzék egy három héttel korábbi jogsértés kapcsán. Olyan jogsértés kapcsán, amelyet sem ott, sem másutt nem cáfolt senki sem. Bár az egyébként érdekes, hogy az akkoriban emlegetett magánlaksértésből miként lett garázdaság. És az is érdekes, hogy az ugyanott felbukkanó, sötét tekintetű kidobólegények kilétéről a rendőrség a - nyilvánosság tudomása szerint - nem faggatózik. És ott még az is megeshetett, hogy kamerák előtt bárki is sósavval leöntéssel, becsmérléssel, fenyegetőzéssel igyekezzen az egyik fiatalt véleményének kimondásától eltántorítani. Nem tudom, hogy a rendőrök, ügyészek néznek-e tévét, mert ha néznek, szerintem hivatalból vizsgálódniuk kellene.
Nos, elszállítottak három diákot, hogy kifaggassák őket a történtek felől, holott hívásra maguktól is megjelentek volna a hatóság előtt, hiszen tettük politikai demonstráció volt, nem pedig sunyi bűncselekmény. Az "eljárásbeli cselekmények foganatosítását követően" elengedték őket a Gyorskocsi utcából. (Soha nem tudok elszakadni az épület sorsától: valahányszor ezt az épületet látom, vagy hallok felőle, az ugrik be, hogy itt volt a Gestapo egyik székhelye Budapesten... Persze, hol lett volna, ha nem egy kifejezetten rendészeti-igazságszolgáltatási céllal felhúzott épületben) Hogy miért nem a kerületi kapitányságról?, hogy hogy kerül ide a BRFK épülete? Ki tudja?
Az Interneten alighanem okkal vonnak blogolók és kommentelők párhuzamot a kádári éra március tizenötödikei előzetes óvintézkedéseivel, amelyek az óváson túlmenően egyfajta fenyegetést is igyekeztek kifejezni. Ne legyen má' ez a Húsvét olyan meghitt, remegjenek jobban azok a kanalak, amikor a levest a szájhoz emelik. Legyen valami vita arról az ünnepi asztalnál, hogy helyesen cselekszik-e a család ifja, megfontolt-e, amikor a kormányzat képébe vágja a saját - és mások - véleményét. Ugorjon össze a gyomor, mert mi lesz, ha mindezért retorziók jönnek. Mert ez egy ilyen ország.
Mert ez egy ilyen ország, szokták mondani az idősebbek. És pontosan azért kell szót emelni, mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez egy ilyen ország legyen. Ti, mi, mindannyian, az ünnepi asztalnál, majd a jövő héten és a mindennapokban figyeljünk, Jézust kiáltunk vagy Barabbást!
A választás Jézus és Barabbás között nem egyszeri alkalom, hanem naponta akár többször is meg kell vívni ezt a csatát kényelmességünkkel, félelmeinkkel. És szakadjunk el a nevektől és a vallástól is: igaz ez a küzdelem ateistára és bármilyen hívő emberre egyaránt, ha tud róla, ha nem, ha akar tudni róla, ha nem.
Minden tiszteletem a diákoké, boldog Húsvétot nekik és mindannyiunknak!
(Kép: Spányi Béla: Kálvária Bodajkon)
