Amikor 2010 végén Orbán Viktor legjobbik keze bejelentette a magánnyugdíj befizetések „ideiglenes kölcsönvételét” talán egy évre, sokan úgy gondolhattuk, hogy elképesztő a gondolat is. Elképesztő, hogy a névre szóló, egyedi nyilvántartásra módot nyitó, az egyén érdekeltségét és sok más olyan értéket magában foglaló rendszer megakasztása bekövetkezhet, amely az öngondoskodás kialakításához vezetne. Aztán jött a nyílt fenyegetőzés és elbitorlás: aki nem lép át az állami nyugdíjrendszerbe, az „kiírja magát” onnan, aki viszont átlép, az egyéni számlát kap hamarosan, ahol „jógazdáék”, értsd az állam, gondoskodnak majd a jövőbeni nyugdíjakról, a polgári elvek szerint, a befizetések volumenének figyelembevételével… stb.

(Ez a „kiírja magát a rendszerből” az egyik legförtelmesebb megnyilvánulása volt Matolcsy és Orbán uraknak. Legalábbis ebben a tárgyban.)

Aztán elmaradt az egyéni számla. Aztán az egyéves moratóriumot követően egyszerűen feldarálták a magánpénztárak befizetési oldalát, a pénz ugyan ott maradt képzetes számlákon, de befizetések útján nem nőhet tovább, maguk a pénztárak pedig éhenhalásra ítéltettek. Ott van sokunk pénze ma is, a mienk, akik ellenálltunk a hazugságoknak és fenyegetéseknek. Várjuk a kedvező fordulatot, amikor az állam megunja a további rugózást az ügyön és beletörődik abba, hogy szívességből nem adjuk oda a pénzt, amellyel számolunk: tőlünk el kell venni, ki kell rángatni a kezünkből, amint az utcai rablónak is le kell rántani a táskát áldozata válláról.

Az Alaptörvényben, szemben az Alkotmánnyal immár nem szerepel a nyugdíjrendszerre való utalás, mára az állami rendszer már nem járulék alapú, hanem egyszerű adó. Ma nem lehet tudni, hogy mit is fog majd fizetni a kassza ura a nyugdíjba vonulóknak.

És láss csodát, most megnyílik az ég, jön az egyéni számla. Hurrá-hurrá! Mondjuk két éve ígérték, de jön. Holnap szavaz a Parlament, és gondoskodóék gondoskodhatnak. Ám szemben a miniszterelnök és kormányának képviselői által annyiszor emlegetett egyéni számlával, erre nem kerül át semmi az eddig vezetett magán nyugdíjszámláról. Nulláról indulhat mindenki. Végtére így igazságos. Nem kell minden ígéretet megtartani. Ki kéri számon? A tüntetők tömegei?

Emlékezzünk vissza, miért is kellett a nagy átállás? Mert az állam a felhalmozott tőkét majd megmenti, mert az állam jobb és biztosabb befektetést nyújt a számlán levő pénz kamatoztatására, mert az állam a jó gazda. A nyugdíjbefizetések sehol: felemésztette a MOL megvásárlása, felszívta az adósságcsökkentés, amelynek eredménye több mint kétséges.

A jó gazda most nem emlékszik, mit is mondott a múltkor, és nem is akar már emlékezni. Mivel kiénekelte sokak szájából a sajtot, már nem kell itt semmit tenni, nincs semmi látnivaló, széjjel lehet oszolni…

Tulajdonképp nem értem, miért jött elő éppen most a kormányzat ezzel az ötletével. Úgy gondolja tán, hogy el tudja adni az embereknek a milliós számlák helyén a nullás egyéni nyugdíjszámlákat? Nem lehet, hogy sokan épp elfelejtették az egész ügyet? Lényegében leginkább azoknak van még gondja ezzel, akiknek ott a pénze egy sarokba állított számlán, amelyre nem teljesíthet befizetést, de fel sem veheti a pénzét.

A kormány a hazugságának végső beteljesítésével hárommillió állampolgárt szólít most meg. Kérdés, hogy mit terem majd a lenyúlás nyilvánvalóvá tétele.

A Fidesz uralma napról napra pusztítja hazánkat. Minden nap, amelyet ez a rezsim a hatalomban tölt, a jövőnket pusztítja, a mienket, a gyermekeinkét, az unokáinkét. Nem hagyhatjuk szó nélkül, nem hagyhatjuk!