A magyarok megtanulták, hogy a bátraké a szabadság, mondta a miniszterelnök Brüsszelben.

Azt gondolom, sokunk mást ért mind a bátorság, mind a szabadság fogalma alatt. Mert bátorság lenne szövetségesek megvezetése? Vagy szerződések félremagyarázásával sunyin cselezgetni? A közös európai forrásokból meríteni, majd amikor már tuti a támogatás, szembemenni a szabályokkal, értékekkel? Ez nem inkább pitiáner, gagyizás, balkáni bőrkabátárus átverés? Az efféle bátorság a szélhámosok, na jó, legfeljebb a Sobri Jóskák bátorsága. Utóbbi betyárbátorság kapcsán még el lehet hitetni, hogy a „gazdagoktól elveszi, a szegények közt szétosztja”, de látva az új sobrik százmilliós villáit, a vagyonnyilatkozatok megugró bankbetét tételeit, még betyárbecsületről sem lehet szó. Egyébként a betyárokról még annyit, hogy számukra szabadság csak a nádasban  vagy a Bakony mélyén volt értelmezhető, a mindennapi világban csak gonosztevőknek számítottak, és rendre a minden megyében ismert Akasztó-dombon, vagy hasonló helynévvel illetett dűlőben végezték.

Lássuk néhány tételben, miképp szól helyesen Orbán Viktor kijelentése!

Első tétel: ha bátraké a szabadság, akkor ma a legszabadabbak azok a fiatalok, középiskolások és egyetemisták, akik szabadságuk, szabadságunk védelmében napról napra készek akciókat szervezni, akik felismerték, hogy a ma meg nem vívott szabadságuk teljes életük rabságának lesz csírája.

Második tétel: ha bátraké a szabadság, akkor ma a legkevésbé szabadok azok a honfitársaink, akik pisszegnek, elvonulnak, nem nyilvánulnak meg, nem tiltakoznak alapvető jogaik immár mindennapos csorbítása ellen.

Harmadik tétel: ha bátraké a szabadság, akkor a kommunikációs maszlagból összerakott magyarázkodások mögé bújó kormánypártok bátrak és szabadok?

 +

Bónusz tétel: A „bátraké a szabadság” Áder Jánosnak is figyelmeztető intés. Ha mer bátor lenni, szabad lesz. Ha nem, akkor meg báb marad. Még nem írok múlt időt, mert ha igaz, a tinta még nem került a papírra.