Az Index beszámolt a Lázár Jánossal készített Népszabadság-interjúról. A beszélgetés sok kérdésre kitér, ám mi most egy olyan részére fókuszálunk, amely általános képet fest mindannyiunknak, magának Lázár Jánosnak, és a többi, elkötelezett kormányzati embernek is arról, hogy mi várhat rá a nem is oly távoli jövőben. És most nem a rendszer bukására gondolunk.
Az írásban négy ember megítéléséről olvashatunk, Simor Andrásról, Matolcsy Györgyről, Varga Mihályról és Sólyom Lászlóról. Az első három személyiség megítélésével kapcsolatban a szokásos sztereotípiákkal találkozhatunk, Simor egyértelműen negatív szereplő Lázár megnyilvánulásában, aki egymaga viseli az oligarcha lét összes negatív stigmáját. Milyen kár, hogy nem néz szét a horizonton az államtitkár úr, mert láthatna még elemzésre alkalmas személyeket, akik épp az ő főnökét, Orbán Viktort vitték a vállukon az elmúlt tíz évben (abban a bizonyos nyolcban is, mert valamiből csak kellett finanszírozni a spontán mozgalmakat, kampányokat, handabandázást). Matolcsy természetesen a töretlen bizalom embere Nem akarok messzire menni, de a hódmezővásárhelyi pirospöttyös beszéd alkalmával Lázár úr szemeiből nem épp a feltétlen tisztelet, hanem valami más tükröződött. Varga Mihály, igen, Varga Mihály, a mérsékelt szavú, a hiteles Varga Mihály. Rá még sok feladat vár. Ez borítékolható, mindenesetre legkevésbé sem irigyelhető, hamarosan kitérünk arra is, hogy miért.
A lényeg, ami szót érdemel Sólyom László személyiségének megítélése, és mindaz ami ebből következik.
Emlékezetes, hogy Sólyom László megválasztásában milyen szerepe volt a Fidesznek, éppen az akkoriban frakcióvezető Áder Jánosnak, aki ma a nemzeti egység képviselőjeként kell felmutasson valamit, valahogy. „Az emberek jelöltje győzött, hangsúlyozta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Áder János frakcióvezető. Orbán Viktor a frakció ülése után újságíróknak azt mondta: Sólyom László minden korábbinál nagyobb támogatottsággal, szélesebb háttérrel és elfogadottsággal kezdheti a munkáját", idéz az Index tudósítása 2005. június 7-én. Ugyancsak Sólyom Lászlóra szavazott a másik jobboldali párt, az akkor még tényező MDF is, „Dávid Ibolya, az MDF elnöke is méltatta Sólyom eddigi életútját. Örömét fejezte ki, hogy a rendszerváltás egyik emblematikus figurája lett az új államfő, akit elsőként az MDF javasolt a pártok közül”, szól a tudósítás. Giró Szász András, aki akkor még csak egyszerű Giró Szász András volt, ugyancsak az Index szerint így kommentálta az eredményt: „Giró-Szász szerint Sólyom határozott alkotmány- és államfelfogású köztársasági elnök lesz. Alkotmánybíróként már bizonyította, hogy az írott mellett a láthatatlan alkotmányt is tiszteletben tartja, azaz a lehetőségeit a korlátokig kihasználó államfő lehet”. No, itt aztán van csemegézni való: határozott alkotmányfelfogás, határozott államfelfogás, láthatatlan alkotmány, mindaz érdeme Sólyom Lászlónak, amelyet ma egyrészt lekommunistázott alkotmányként, jogain túllépő, aktivista alkotmánybíróságként hallunk vissza.
Sólyom László láthatóan ellenszenvvel viseltetett a szocialista-liberális koalícióval. a Fidesz igencsak hálás lehet mindezért, különös tekintettel a 2006-os ősz eseményei sodrában kinyilvánított elnöki állásfoglalásokért, amelyek – ne feledjük – a mai napig önkritika nélkül maradtak (lehet itt még tennivalója Sólyom Lászlónak is). Nagyon sokat tett, vagy legalábbis rossz politikai ösztönök miatt jócskán a Fidesznek kedvező módon döntötte meg a politikai versenypályát. A 2010-es választások aztán elsöpörték a nemszeretem kormányt, és nocsak, elvitték az alkotmányos kultúra mellett kardoskodó elnököt is. Aki kígyót melenget a kebelén, idejében gondoskodjék a megfelelő szérumról, vagy ne lepődjön meg. Sólyom László sorsa példamutató: hatalomért felhasználva, megvezetve, majd kidobva, végül pocskondiázva. Mintha nem épp Sólyom, az alkotmányjogász lett volna a polgári köztársaság felépítésén fáradozók egyik legfontosabbika. Mondhatjuk persze, hogy amint a dicséret, úgy a szidás is csak a megfelelő respektusú embertől számít
Sólyom László lázári megítéltetése kapcsán ugyanakkor feltárhatunk egy hasonló folyamatot is. A választópolgárok, akik a Fidesz felé fordultak 2006-tól 2010-ig, minden látható, tapintható ellenérv figyelmen kívül hagyásával, most egyszerre úgy találhatják, hogy megvezették őket, nincs munka áll a gazdaság, üres lózungok és létbizonytalanság elmélyülése az osztályrészük. A választópolgár ma, akár a Fideszre, akár másra szavazott is, csak kolonc, szükséges rossz abban a folyamatban, amely a közérdekről harsogó, mindenféle jogelvet megtaposó, ám a saját cimboraság magánérdekeit nagyon is a figyelme homlokterében tartó érdekszövetség céljainak megvalósítására, az ország értékeinek tartós megkaparintására tör. Sólyom László is tisztességben megőszült volt államfő maradhatott mindaddig, amíg nem emelte fel szavát (emelhetné hangosabban is) a jogállamiság és az alkotmányosság védelmében, ám innentől jönnek a Lázár Jánosok szavai: Sólyom a saját hazáját külföldön szidja, az MDF csinált belőle elnököt (sic!), egy sértett ember, akinek kritikája nem hiteles.
Ez a hang, tisztelt választópolgár hamarosan Önt fogja illetni, ha végre ki meri mondani a véleményét Orbán Viktor rendszeréről, hamar hazaáruló, kútmérgező, összeférhetetlen, haladásellenes, külföldbérence lesz, készüljön fel rá. Emlékezzen, a diákok a kormány megnyilvánulásai szerint lusta, henye, ingyenélő banda, akik azt sem tudják mit akarnak, illetve dolgozni azt nem akarnak. Talán nem késő, polgártársak felébredni, mert nem sokára Önök következnek, azaz mi következünk.
Ami a Lázár úrnak és elvbarátainak sorsát illeti, felhívom szíves figyelmüket egy további jellemző eseménysorra, amelynek elszenvedői lehetnek. Egy perc, és esetleg másik szpáhinak kell a hely, és épp az Önöké. Soha ne feledjék, lehet, hogy ott ül már az irodájukban, de lehet, hogy még csak kezet ráztak azzal az alakkal, aki épp Önöket osztja majd ki ezen a hangon, talán nem is soká. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, nem csak mi, választópolgárok vagyunk listázva és kartotékozva, hanem Önök is.
