Olvasva a híreket, olvasva a blogokat, hallgatva az embereket, rendre azt kérdem magamban, - és látom sokan vannak ezzel így -, miért teheti meg Orbán Viktor és kormánya azt, amit csak akar, miért állíthat egymással szöges ellentétben álló dolgokat, miért mondhat akár már bebizonyosodott tényekről ellentéteset. Elég az, hogy markában van a média?
A média birtoklása bizonyára jelentős érv. Ott vannak az újságírók, akik tudomásunk szerint az igazság, de legalábbis a tényfeltárás mesterei, erre tették fel életüket, és nem kérdeznek kellemetlent a nagyfőnöktől, hanem úgy tesznek, mintha minden rendben volna. Kétségtelen, ez jelentős erő. Van azonban más valami is Orbán birtokában, amelyről nem szokás megemlékezni. Ez pedig nem más, mint a többség lelke. Azoké az embereké, akik a média túlhatalom kormányzati kialakítása előtt már befogadták azokat az állításokat, amelyekkel tönkre lehetett tenni az ellenfelek renoméját. Lehet mondani, hogy akkor, ellenzékből a Fidesz végezte a dolgát, ám ez az állítás cinikus vélekedés, hiszen melyik ellenzéki párt dolga lenne mások bemocskolása és a tények elferdítése pusztán a hatalom és annak legfőbb manifesztuma a Pénz megszerzése? És most lefogadom, hogy olvasóim körében sokakban már rezonálni is kezd az első közvélekedésben elültetett hazugság: minden politikus ilyen, nincs jobb, csak rossz és rosszabb között lehet választani.
Ha ez így lenne, akkor talán be is kellene szüntetni a felesleges politikai életet, hiszen Orbán-hívek részére eljött a Kánaán, a többiek meg minek is próbálkoznának, mind ilyen, vagy rosszabb.
Ha ebbe a hazugságba hagyja magát megmerevedni ez az ország, akkor vége a dalnak, lehet lerántani a rolót.
Csak idézzük vissza, hogy a kétségtelenül vitatható „ügyek” közül - azokra gondolok, amelyek előzetes letartóztatásokkal indultak -, mennyi jogerős elmarasztaló ítélet született? Az emlékezetes csontvázkiborulások rendre elmaradtak. Ott van a jobboldalt legyaluló UD ügy is, és sorolhatnánk az ellenfelek lepusztításának eseteit. A mai ellenzéket lejárató kampányoknak ugyanez a talaja. Az emberek pedig szajkózzák azt, ami Orbán további évekre szóló hatalmának legalizálásához vezethet, vagyis az újabb választási győzelemhez: nincs alternatíva, kire is szavazhatnánk, és innen már csak egy lépés, hogy el sem megyek szavazni. Ugyanez a helyzet a közjogi intézményekkel, amelyeket sikeresen lejárattak, majd leépítettek. Miért nem védte meg ez az ország az Alkotmánybíróságát, miért nem állt ki a demokratikus rendszer lehetőségét biztosító intézményekért?
A többség lelke ma beteg. Az elmúlt tizenegy év miazmái betokosodtak és nincs senki más, aki ezt feltárhatná, mint alapvetően az egyén maga, illetve az egyén szűkebb környezete, azaz mi magunk. Ugyanis ezt a besározott ellenzéki megszólalók éppen azért nem oldhatják fel, mert a mocsokszórás eleve hitelüket kezdte ki, elég csak utalni a hazugságokra, hogy az emberekben maguktól megszólaljanak, rezgésbe jöjjenek a korábban gondosan kifeszített hazugság-húrok. Mi a módja annak, hogy ez a szisztéma feloldódjék? Nem tudom, illetve csak egy javaslatom lehet: minden egyes alkalommal tudatosítani kell magunkban és ismerőseinkben, hogy az Orbán ellenfeleit befeketítő vádak alapvetően hatalomszerző stratégia eszközei voltak, és így kell rájuk tekinteni. Ki kell iktatni azokat az érzéseket, amelyek ezekre a vádakra alapozódtak. Mert úgy tűnik, senki más nem fog előállni a nagy nihilből, mint azok a politikusok, akik a közelmúltban már porondon voltak. Lehet ezt fájdalmasnak, kiábrándítónak vagy felháborítónak tekinteni, de attól még tény marad. Az idő elment, nyakunkon a választás, amelyet végig kell csinálni. A tét sokkalta nagyobb, mint bármikor máskor lehetett, ezt talán többen is érzik.
Úgy vélem, el kell feledni sok népi bölcsességünket, mert gyomorforgató sunyisággal nevelik le honfitársainkat az önálló gondolkodásról. És talán azzal kellene kezdeni hogy „nem zörög a haraszt”, mert ez a legjobb eszköz a bizonyítékok nélküli vádaskodáshoz, a besározáshoz, a tisztességtelen előnyszerzéshez.
Kevés időnk van ahhoz, hogy megpróbáljunk felelősségteljes választásra serkenteni honfitársainkat, és arra is, hogy megfelelő alternatívát mutattassunk fel az ellenzék soraiból. Egyébiránt a mai ellenzéket ugyancsak sújtja a beidegzett hazugságok béklyója, és talán emiatt nem mer határozottabban fellépni. Hiszen megbélyegzettséget érez a társadalom felől, és érdektelenséget. Nem valami erős motiváció, lássuk be. Talán - furcsa mód - nekünk kell elhitetnünk a saját véleményünket képviselő politikusainkkal, hogy itt vagyunk, induljunk együtt, ott leszünk a választásokon, más országot akarunk itt, mint Orbán, így lépjetek a nevünkben, velünk, értünk.
A Fidesz országlása rettentő kárt okoz hazánknak, anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Nem tűrhetjük el, hogy ez így maradjon, cselekednünk kell: és ha ez azzal indul, hogy megtagadjuk a Fidesz hazugságait, amelyeket belénk nyomtak valaha is, akkor induljon ezzel.
