A technológia magyarországi fejlődése meghaladta a világszínvonalat. Ennek felismerésére a mindennapok cekkercipelős szürke ködében általában nem adódik lehetőség. Amikor a kimerítő munka, vagy épp a kimerítő munkanélküliség reménytelenségében ébred az ország lakosságának jelentős része, el sem képzeli a reggeli teája mellett, hogy a hazai agytrösztök figyelő tekintetüket az MIT (Massachusets Institute of Technology) kutatólaborjainak eredményeire szegezik. Erről a héten meggyőződhettünk, és ez nyugalommal töltheti el a magyar átlagembert.
A Heti Válaszban megjelentekkel kapcsolatban, egyesek talán merésznek gondolják az állítást, hogy az elméleten túllépett a magyar tudomány, mi több, a magyar gyakorlat.
Matolcsy miniszter a hírek szerint erről azt írja, hogy az Egyesült Államok kifejlesztett egy technológiát, amely az élő szervezet működésén alapul és képes adatokból dolgokat és dolgokból adatokat előállítani. Ismerve a hazai történéseket, aligha nevezhető összeesküvés elméleten alapuló következtetésnek az állítás, hogy a technológiai fejlődés élvonalának eredményei beépültek a gyakorlatba, és már csak az elsőség kérdése bizonytalan.
Erre, bár most már a korábbi időszak próbálkozásai is azonosíthatóak, az utóbbi két és fél év történései egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatnak. Lássuk a talán legismertebb példát a sok közül:
„adatokból dolgok, dolgokból adatok”
Az egyik legnagyobb volumenű kísérlet közvetlen a lakosság bevonásával zajlott és közel teljes sikerrel járt. A magánnyugdíj pénztárak vagyonáról 2010-től úgy beszélt a kormányzat, hogy az csupán adat, hiszen eltőzsdézték, hiszen papíron létezik csupán. Eztán egyszerre pénzzé lett az eltőzsdézett adat, hiszen nem pusztán adóslevelek virtuális galacsinná gyűrésére volt alkalmas – ezt még adatok alapján is meg lehet tenni –, de valós matériává vált a MOL részvények képében, nem létező hozamok kifizetéseként, stb.. Tehát érvényesült az „adatokból dolog” irányú metamorfózis. A csuda az, hogy ennek ellentétes folyamata, a „dolgokból adat” irány is realizálódott, legalábbis tudati szinten. Hiszen azok a nyugdíjbefizetések és számlák a tulajdonosaik jelentős része számára nem puszta adat volt, hanem egy örökölhető, valós levonásokból folyamatosan vastagodó pénzösszeg, számla. Vagyis az elmélet szemantikai rendszerében: dolog. Ebből mára - jellemzően - adat maradt elkerekedett arcú ex-tulajdonosai számára, amennyiben az emlék annak számít.
Tehát az elmélet három pillére: dolog - adat - élő szervezet működésén alapuló technológia (legyen az egy biológiai egyed, vagy az azokból összeálló magasabb szerveződés, nevezzük kormányzatnak a példa kedvéért).
Kérdés, hogy az elmélet vagy a gyakorlat volt-e meg előbb? Az elmélet vált gyakorlattá (előre megfontolt szándékkal elkövetett nagyértékű…)? Vagy a gyakorlat alapján vonták le az elméleti következtetést, amely egy esetleges későbbi elemzés során lesz bevethető (…mi csak az MIT legújabb technológiai felismeréseit igyekeztünk alkalmazni a gyakorlatban, tisztelt Bíróság)?
Voltaképp felismerhető az „itt a piros, hol a piros” elmélet is, amely a maga egyszerű módján alkalmas csodás meggazdagodásra és példátlan elszegényedésre, de hagyjuk meg a reményt, hogy a vezető kutatóhelyekkel konkurál a magyar elme.
Az idő meghozza majd a választ. Mindenesetre kellő cinizmussal a technológiai forradalom víziója a napi gyakorlatban is alkalmazható, akár a legváratlanabb módon is.
