A Légifelvétel blog első évadának díjazottja a decemberi Diáktüntetések, és természetesen az azon résztvevő ezrek.
Karácsony előtti hír, egyfajta ajándék, kinek-kinek a maga értelmezése szerint a Békemenetnek elnevezett „civil mozgalom” kitüntetése, amelyet a Polgári Magyarországért Alapítvány nevében a kormány tagja – egyben az alapítvány elnöke – adott át.
Kevés olyan civil szerveződés létezik, amelynek rendezvénye ennyi potentátot vonz. Kövér László is jelen volt, az Országgyűlés egyre jelentősebb hatalommal és nemsokára karhatalommal is bíró elnöke. Igaz, ez a civil szervezet a jelenlegi kormánytöbbséget adó Fidesz pártjához kötődő alapítvány a hírek szerint. Mondjuk, ez kissé szagossá teszi a méltatást, miszerint a kormány támogatásáért kifejtett tevékenység egyben a polgári értékeket is szolgálta volna.
A Fidesz, mint az alapítvány gazdája és a magyar kormánytöbbséget alkotó párt már régóta csak címerében és szavaiban polgári. Ez már első kormányzása során, majd ellenzéki korában is kiderülhetett. Tevékenységében már akkor is az államra alapozott, az állam túlhatalmát képviselő szemlélet uralta, mi meglepő, jelenlegi országlása – minden eddiginél nagyobb hatalma révén – sokszorosan etatista, tevékenysége a polgári fejlődés ellenében hat. Hol van már a piacban és az egyének kezdeményezőképességében, tehetségében való hit? Hol van a vállalkozások támogatása, hacsak nem az oligarchákra gondolunk? Hol vannak a polgári erkölcsök? Talán akkor veszett el az utolsó, amikor Azerbajdzsánba exportálták Safarovval együtt. Hol van a Haza mindebből? Ha cinikus lennék, akkor azt írhatnám, hogy a Cinege utcában. Meg a cimboráknál.
Nagy dolgokért vonult fel a Békemenet, hiszen 300.000.000,- Ft csak a Közgépes közbeszerzések eddigi volumene. Nagy dolgok a földosztások is. Nagyban, keveseknek. Nem leszünk gyarmat, írták. Nem, azok nem leszünk, rabszolgák leszünk, a saját hazánkban. Ez lemaradt a molinókról. Miért kellett a Békemenet? Kik hozták létre? Emlegetnek itt egy óriásvállalkozót, aki egyben az egyik szélsőséges véleményeket megfogalmazó lap gazdája, Széles Gábor. Ott van a magyar sajtó extrém retrográd szerzője, Bayer Zsolt. Ott van Stefka István, aki ugyancsak nagy utat járt be a sajtóban és az eszmék bonyolult útvesztőjében. Ők a hangmesterek. És ki tudja, mindez miből? Ki tudja, ki és mi az a Civil Összefogás, amelynek újabb kalandja az eddig csak választási időszakokból ismert lejárató kampány, amellyel Bajnait igyekeznek ellehetetleníteni.
Ellensúly a Békemenet, egy szabadságáért és lehetőségeiért aggódó, de egyelőre néma ország ellensúlya. A békemenetelőket a hazafiság szent jelszavával visszaélő szószólók bolondítják: a trianonozás, zsidózás, kommunistázás mákonyával, a mindannyiunk szívében élő történelmi sebek minduntalan felszakításával, hogy aztán a sebekbe mint ecetet, a legkevésbé sem polgári eszméket ültessék el: a kirekesztést, a kevélységet, a megértés, önálló gondolkodás és szolidaritás hiányát.
Árulkodó mindez. És fájdalmas is: ugyanott járunk, ahol nagyszüleink, a harmincas évek végén. És ami nem olyan, mint a harmincas évek vége, az az ötvenes évek elejére, meg a hatvanasokra emlékeztet.
Szégyen, ahogy az Index tudósításában Balog Zoltán, lelkész, miniszter a riporter kérdésére.
Riporter: Miben hasonlít Ön szerint a Békemenet a mostani diáktüntetésekhez?
Balog Zoltán: Hát valószínűleg a helyszínben leginkább, az utcában, az egyik az valamiért jött létre, a másik meg valami ellen. Most ami valami ellen jön létre, az nem feltétlen erkölcsileg alacsonyabb rendű, csak egészen egyszerűen annak egészen más a dinamikája, meg a korosztálya is valószínűleg különböző.
Ja persze, a Békemenet valamiért áll ki. A diákok meg valami ellen… Segítek az értelmezésben. A Békementet a jelenlegi rezsimért állt ki, a diákok pedig a saját konkrét megalázásukkal, az összevissza hazudozással szemben, józan érdekeikért, és ezzel mindannyiunk jogaiért. Ők kaparják ki mindannyiunk gesztenyéjét abból a szabályozatlanná vált kemencéből, amelyet sem józan ész, sem figyelmeztetés, sem jajkiáltás nem befolyásol, amely csupán kevesek önérdeke. A választópolgárok tömegei nem álltak ki semmiért: el lehetett lopni a sztrájkjogot, a munka törvénykönyvét, sőt még a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket is. Hallgatott az ország. És most, hogy néhány ezer diák az utcára vonult, a miniszterelnök hebeg-habog, kétnaponta vált koncepciót, a kormányzat összerezzent. Van látszatja a diákmozgalmaknak, és lám, lehetett volna a korábbi megmozdulásoknak is eredménye. A demokráciát nem siratni kell, a demokráciát élni kell, meg kell élni, amint most a diákok teszik, a maradék jogán.
A polgári Magyarország igazi díjazottja
a decemberben tüntető diákság lehet, a középiskolások és az egyetemisták.
Hála és köszönet nekik!
A Fidesz kormányzása nap mint nap egyre nagyobb kárt okoz Magyarországnak, nap mint nap pusztítja a magyarság jövőjét. Tenni kell jogainkért, hangot kell adni ellenvéleményünknek, mert a kormány láthatóan csak erre reagál.
