2012. november 25-én a Klubrádió készített rövid telefonos interjút Róna Péterrel, aki az LMP legutóbbi napokban tett állásfoglalása után, mintegy igazított az irányvonalon. Álláspontjának lényege: Bajnai és mozgalma előbb talán alakuljon párttá, ha tényleg le kívánja váltani az Orbán-kormányt, és majd akkor leülhet beszélgetni az LMP-vel, amely valóban le kívánja váltani őket, és vissza kívánja állítani a jogállamiságot.
Róna Péternek az LMP nevében, helyett, vagy mellett (erről lehet, hogy születik még párthatározat) elmondott szavaihoz néhány észrevételt érdemes hozzátenni, újólag megismételve, hogy a legnagyobb tisztelettel, ám egyre nagyobb érdeklődéssel. Ez az érdeklődés leginkább a szokatlan hangütésnek, a kendőzetlen kioktatásnak szól. Mire fel, illetve miért beszélhet így Róna Péter?
Köztudomású, hogy az LMP előző heti kongresszusán hozott önellentmondásokkal terhelt, a saját közösségét is megosztó határozatát követően két markáns vélemény fogalmazódott meg a közvéleményben. Egyrészt sokan komoly fegyvertényként értékelték azt, hogy a párt nem kötelezte el magát az összefogás meghirdetett pólusánál, hanem saját maga képez kristályosodási magot. A másik vélemény a közös ellenzéki fellépésről lemaradásként értékelte a helyzetet, és egyben a párt elvesztét jósolja. A kérdésben blogunk is állást foglalt.
Az utóbbi kimenetelt látszik igazolni az, hogy milyen ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg a kongresszust követően a „győztes” határozat képviselőitől, majd a tény, hogy elsőre nem sikerült frakcióvezetőt választani, felvázolódott egy markáns repedés a párton belül. A kongresszuson megszavazott határozatot pártoló csoport karakteres képviselője, Schiffer András 7:8 arányban nem kapott kellő bizalmat pénteken. Csak a megismételt szavazás hozott eredményt, hétfőn. És hétfő reggel hangzott el Róna Péter magabiztosnak szánt nyilatkozata.
Tartalmát tekintve kérdés, hogy a magát mintegy ernyőszervezetként megnevező választási szövetségen milyen apropóból kérhető számon a pártként történő bejegyzés? E mögött, úgy látjuk, az a fájdalmas a felismerés áll, hogy az LMP nem volt képes olyan programot megfogalmazni, amellyel széles választói bázis kiépítését ambicionálhatná. Nyáron, a civil szervezetekkel az összehangolódási kísérlet hamvába holt. És íme az ősz kínos meglepetése a felismerés: Bajnai Gordonnak nagyobb elismertsége van, annak ellenére, hogy karaktergyilkos hadjárat folyt ellene miniszterelnöksége idején, amely most újra. Úgy tűnhet, hamarabb lehet gyújtópont az E14, mint az LMP, amely utóbbi stratégiája - az atomerőművek kérdését nem ide számítva most - magabiztosságot eddig nem nagyon mutatott fel. A kongresszusi és az azt követő zavarodottság kétségbeejtő. Schiffer András Klubrádióban közölt megnyilatkozása számos korábbi tabuval szemben halad: még az MSZP-vel való tárgyalás is felvetődik. Úgy tűnik, módosítani kell az irányon.
Most Róna Péter címbeli megszólalásával is talán a menthető mentése indult meg. Határozott arccal a „mégiscsak tárgyalnánk, ám csak a saját feltételeink szerint” álláspontot megfogalmazva igyekszik visszafordulni a párt a centrum felé, természetesen (?) magát helyezve a reflektor fénycsóvájába.
Felvethető ugyanakkor, hogy a megszólalás kioktató, fölényeskedő jellege mennyire segíti visszatalálni a párthoz az eddigi támogató, ám mostanában elbizonytalanodott közösségét? Ugyancsak kérdéses, hogy helyes-e az amúgy is kínkeservesen összeálló ellenzéknek ilyen feleslegesen, sértettségből, belülről sebeket osztani? Tényleg erre a hangra várnak a választók, akkor, amikor létezik már elég kioktató és fölényes kiszólás ebben az országban?
Róna Péter hét mint hét hangsúlyozza, mielőbb le kell tenni Orbán Viktor kormányát. Blogunk kíváncsian tekint előre, várva, milyen módon igazolódik elképzelése, miszerint a kívülről szétesőnek tűnő LMP lenne-e a kormányváltó törekvések kristályosodási pontja.
