Nem hihetjük, hogy az oktatás átszervezése az egyik, amint azt december 23-án reggel a sajtóban felkapták, vagy akármelyik legnagyobb tette lenne az Orbán-kormánynak. Még a legnagyobb tett értelmezése is vitás a kormányzat munkájának szövegösszefüggésében. A legnagyobb tett általában pozitív megítéléssel társul, ilyen a holdraszállás, a negyvennyolcas törvények, Salkaházi Sára tette, vagy éppen Nagy Imre önként vállalt mártírhalála.
Nem emelhetők legnagyobb tetté például Jesse James bankrablása Minnesotában (First National Bank), vagy épp a náci Németország közmunkáinak eredményei. Vagy a Szovjetúnió NEP-jének eredményei. Annak ellenére, hogy persze tárgyiasult eredményei vannak utóbbiaknak, de halálszaguk is van, mert kényszermunkából, mert háborús sarcokból, mert azokat a civil lakosság elpusztításából finanszírozták többnyire.
Fordítsuk meg a kérdést: lehetett-e az Orbán-kormánynak ebben az évben (az "elrugaszkodás évében") legnagyobb tette? Lényegében egy óriási teljesítményt tud felmutatni: azt, hogy nem bukott meg, hogy nem rántotta magával mindannyiunk otthonát, hazánkat. És ez az óriási teljesítmény azon alapul, hogy a lakosságot passzivitásban, bénultságban tartja megtévesztéssel, fenyegetéssel. Ismerős a képlet, a magán-nyugdíjpénztárak vagyona esetében is a megtévesztés és fenyegetés volt az eszköz. Az orbáni megtévesztés eszközei a direkt csalás és hazudozás, valamint az elhallgatás és elhallgattatás. Előbbi kettő a kormányzati, nevezzük így, „kommunikáció”. Utóbbi az ellenzéki média lepusztítását célzó, állami szintre emelt, a jogszerűségbe pólyázni igyekezett módszereiből áll, amely a közfinanszírozási reklámok direkt, a magánszféra hirdetéseinek indirekt elfojtásával egészül ki.
Az oktatás átszervezése lényegében központosítást, a tantervek és az iskolák, mint intézmények államosítását jelentik. Ismerős ez, sokunk fülében ott visszhangoznak a központi iskolai ünnepségek szólamai, az iskolákhoz kirendelt kiszes kapcsolattartókkal, az énekórákon begyakorolt mozgalmi dalokkal, és a "sej a mi lobogóinkkal".
Az oktatási rendszer alap- és középfokon visszarántatott a Kádár-rendszer modelljéhez. A felsőoktatás, vagy mostanában inkább „fölsőoktatás” helyzetét, valamint átszervezésének sikerét a decemberi diáktüntetések jelzik.
Orbán Viktor összerezzent, kapkodása árulkodó volt. Mostanra új taktikába kezd. A csődöt az újmagyar szabályai szerint sikerré nevezi át. A vállalhatatlanból emlékérmet öntet. A lehetetlent holnap megvalósítandó célként vázolja. Az irracionalitást a mindennapok rendjeként nevezi meg.
Orbán Viktor Magyarországa beteg test: lázálma a miniszterelnök maga, a fájdalomtól vonagló testrészek a társadalmat alkotó szervezetek, intézmények, a civil szféra. A betegség az állampolgárt fenyegeti: a betegség sejtszintig hat.
Orbán Viktornak nincs legnagyobb tette 2012-ben. Legfeljebb ügyes húzása volt, mint Lucky Luciano-nak, amikor leszámolt a rivális bandákkal, meg amikor a maffiát az állam szolgálatába állította szabadulásáért, 1942-43-ban.
A Fidesz kormányzás napról napra teszi tönkre hazánkat. A méreg, amely a kormányzat tevékenységéből árad nap mint nap öli ki a tettrekészséget és pusztítja lehetőségeinket rövid- közép- és hosszútávon.
(kép eredetije: itt)
