Bizonyítványt állított ki Lukasenka elnök a magyar kormány politikájáról, őszintén, keresetlenül. Egyrészt szégyellni való, másrészt nem nekem, illetve nekünk állampolgároknak, hanem a magyar kormánynak.
Soha nem vártam Fehéroroszország kétes hírű vezetőjétől semmi jót. Most mégis egyfajta elégedettséget adott okot véleménye, melyet az új magyar és francia nagykövet fogadása alkalmával tett közzé.
Nem mintha helyzetértékelésével egyetérthetnénk, miszerint Magyarországnak elege lenne a demokráciából és a piacgazdaságból, amint a franciák sem így gondolkodnak. Ezt gondolom különösen az utóbbi esetében, mert ilyen alapon azt is mondhatta volna, hogy az emberiségnek elege volt a Homo sapiens létből és újra felfedezte a Homo erectus életforma megkérdőjelezhetetlen előnyeit.
Ami miatt mégis fontosnak tartom Lukasenka bejelentését, az az, hogy viszonyulni kellene hozzá a magyar kormánynak, méghozzá nem üres szavakban, hanem tetteiben. Mert ugyan rendre hitet tesz kormányunk Európa mellett, a maga sunnyogó-hunyorgó, kétszínű módján (nyilván megéri a közösségi pénzekért ez a kis „kanpáváskodás”), ám most egy virtigli autokrata közelít avval az ölelésre emelt karral és csókra húzott szájjal, amellyel maga a nagy Brezsnyev elvtárs ölelte keblére Kádár Jánost, vagy éppen Honeckert.
Saját közösségünk, az Európai Unió ilyen nyíltan, államfői szinten nem mondott efféle sommás bírálatot a magyar folyamatokról. Az európai politikai kultúrában a nyílt bírálat ilyen formája – bár talán egészséges lenne – nem alakult ki, mert eddig ilyen szinten nem volt rá szükség. Gondoljuk meg, az Unió léte óta nem volt példa arra, hogy valamely tagállam nyíltan elvessen alapvető értékeket, jogállamiságot és demokráciát. Nem volt olyan sem, hogy autokratikus rendszert építsen ki, és visszafordítsa országát az európai értékközösség irányától, és a közösség ellen politizáljon. Ilyen erők, bár léteznek Európában mindeddig alkotmányt módosító kormányerőként nem jelenhettek meg.
Az utolsó nyugat-európai (ide értve a déli tagállamokat) diktatúrák a hetvenes években kipusztultak, nem kellett szembesülni eddig a magyar kérdéshez hasonlóval. Most büszkék lehetünk magunkra: vezető pártunk és kormányunk révén valóban újíthatunk az európai politikán. Lehet, épp a mi esetünk lesz az, amely kellő immunitást ad majd a közösségnek az autokratikus vezetőkkel szemben.
Csak mi ne pusztuljunk bele.
Vissza Lukasenka véleményéhez: hasznos a nyíltsága, súlyos szégyenbélyeg ez a magyar kormánynak, a magyar kormányzat elmúlt két éves teljesítményének valódi bizonyítványa.
