HTML

Légifelvétel

Hol találhatsz még bennünket? http://legifelvetel.blogspot.hu http://www.facebook.com/Legifelvetel

Friss topikok

  • klacus: @WTF???!!4!!44!!: Mi a különbség, ma Simicska az ász, régebben a Walliszos srácok voltak a menők, ... (2015.01.04. 18:45) Egy elégedetlen tüntető
  • Szűtté mamá? Szűjjé!: @A megvalósult amerikai ólom..: Fúúúú de buta vagy te fideszes, te!!! Nem magyarázom egy fideszkur... (2015.01.01. 22:11) Kövér László és a páva tánca
  • Éhes ló: @Chang Beer: rohamos a hisztériátok max. Buktor minden létező választást megnyert az elmúlt 8 évbe... (2014.12.01. 08:23) Kedves Pokorni Zoltán Alelnök Úr!
  • : @xvxvxv: 1989 elfelejtett tudás „Az uralkodó réteg forradalma, csak arra jó, hogy vég nélkül fenn... (2014.03.24. 05:20) Elég volt. Ki kell mondani!
  • : Mit kíván a Magyar Nemzet! Új 12 pont! 1. Minden választásra jelölt előzetes átvilágítását! 2. Ak... (2014.03.24. 05:16) Szerződést a választókkal!

Látogatók

2013.05.30. 18:14 légügyi megfigyelő

Gondolatok az ajándék lóról

lómosoly.jpg

Orbán Viktor születésnapjára ajándékot kapott, szabadon felhasználhatja idehaza azt a politikai tőkét, amelyet az Unió kötelezettségszegési eljárásának várható felfüggesztésével be lehet seperni. A rulettasztalon – úgy tűnhet számára – bejött a vabank. De bejött-e igazán, és az jött-e be, vagyis valóban nyert valamit a kormányzat azon túl, hogy egy ideig nem kajtatják negyedévente a könyvelést az EU megbízottjai? Az ajándék lónak nem illik a fogát nézni. Ez különösen ellenjavallt akkor, ha a fog kopott, csorba és sárga. Nem is nézi a megajándékozott azokat a fogakat, behúzza nyakát és zavarosan újabb adócsökkentésekről, miegyébről beszél, mintha a kötelezettségszegési eljárás megszüntetése egy életre szólna. Pedig elég kicsit széjjelnézni, hogy lássék, a gazdaság állapota ingatag. Nem tudom megállapítani azt, hogy inkább lennénk-e a hitelezőink markában, vagy pontosabb talán hangulatuk bárkájáról beszélni, hiszen most talán a kötvényvásárlók vételi vagy eladási kénye-kedvére lett bízva az ország finanszírozása, vagy a korábbi hat-nyolc évben voltunk rosszabb helyzetben. Nekem inkább az szúr szemet, hogy a pénzügyi sajtó súlyos kijelentéseket tesz, és az, hogy a várható magyar finanszírozhatóság leginkább az amerikai FED-től, annak őszi lépéseitől függ. És hogy az ajándékba kapott átmeneti feloldozást máris sikerül tromfolni, egyszámjegyű adóval például. Indul a kampánygépezet, indul a licit, a tizenkilencre lapot húzás, bízva abban, hogy a huszonegyezés szabályait menet közben lehet módosítani. Jelzem, ez eddig is csak idehaza sikerült, és amennyiben a kormányzat erőt merítene a várható brüsszeli döntésből, azt kicsit visszafogottabban, az aggodalomtól zihálva tehetné csak meg. Mert nem a szabályok változtak Brüsszelben, csak mifelénk sikerült a kormányzatnak úgy bevezettetni a megszorításokat, hogy azokra a lakosság semmit nem reagált, és úgy tűnik, az Unió vezetői nem tehetik meg, és nem is teszik meg azt, hogy a saját, számokban kifejezett szabályaikat megszegjék.

Sokat töprengek egyébként azon, hogy miért nem reagálnak az emberek, ismerőseim közül, akik a birkaország hasonlaton túl is gondolkodnak azt mondják, hogy akkor lesz asztalra csapkodás, ha a TESCO-ból nem lehet minden héten megrakott bevásárlókocsikkal távozni. Lehet, nem tudom, nem látok az emberek fejébe, a barátaim véleményét ismerem. Most úgy állok, hogy a köztük egy tuti fideszes sincs, ismerőseim között – ide értve a megválogathatatlan munkahelyi ismeretségeket is – húsz százalék ha akad. Ők viszont akkor is tolnák a messiási dumákat az összeesküvések szövevényéből az országot kimentő Viktor atyuskáról, ha az adószedők a torkukat metélnék. Vagyis, nincs még ideje a dáridónak, jön még keserű leves, és bizony azt nekünk kell meginni, nekünk, akik ezt a rendszert akarva, de a többség talán inkább akaratlanul el kell tartsa. Egyébként aligha mozdulna meg a kormányzat bármilyen európai beavatkozásra, itt bizony a választópolgárnak, a mindennapok emberének kell lépnie, és amint már sokszor leírtam; ki kellene mennie az utcára, hogy hangot adjon a véleményének. Lehet, hogy nem kell kivárni a választásokat, hanem előbb kell kifejezni a nemtetszésüket. Nem lehet annyira kiszolgáltatva most az állampolgár, mint amennyire ki lesz szolgáltatva a Fidesz kormányon maradása esetén.

Ami az ellenzéki pártokat illeti, bénázásuk felháborít. Még abban a médiatérben sem érezni semmi átütő koncepciót, amelyben magam naponta feredőzöm. Hol vagytok? Nyaralni megy a család? Mi van? Úgy tudom, hogy egy banánköztársasági rendszer ellen kellene együtt felvenni a harcot! Hol vagytok és mi a tervetek? Nem, a tervetek nem érdekel, legyen a stratégia titok, de láthatnám az aktivitás valamilyen fokát? És hol vagytok konzervatív keresztény jobboldaliak? Akiknek már büdös a hal, hol vagytok? Vagy elegendő lesz a szereposztás úgy, hogy a konzervatív keresztény Orbánék vitték káoszba az ezeréves Magyarországot, a magyar nemzet keresztény konzervatív részének hallgatólagos és tevőleges támogatásával? Ha nem tűnne fel, olyan időket élünk, mint 47-48-ban, nyakunkon az önkény, ha nem tesz valamit az ország. Ti támogattátok ezt a rendszert, most is így van ez? Meg kellene nyilatkozni, mert bajban a haza!

 

A Fidesz országlása rettentő kárt okoz hazánknak, anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Nem tűrhetjük el, hogy ez így maradjon, cselekednünk kell: és ha ez azzal indul, hogy megtagadjuk a Fidesz hazugságait, amelyeket belénk nyomtak valaha is, akkor induljon ezzel. 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá!

2013.05.19. 04:45 légügyi megfigyelő

Változni, változtatni, magunk miatt

Olvasva a híreket, olvasva a blogokat, hallgatva az embereket, rendre azt kérdem magamban, - és látom sokan vannak ezzel így -, miért teheti meg Orbán Viktor és kormánya azt, amit csak akar, miért állíthat egymással szöges ellentétben álló dolgokat, miért mondhat akár már bebizonyosodott tényekről ellentéteset. Elég az, hogy markában van a média?

A média birtoklása bizonyára jelentős érv. Ott vannak az újságírók, akik tudomásunk szerint az igazság, de legalábbis a tényfeltárás mesterei, erre tették fel életüket, és nem kérdeznek kellemetlent a nagyfőnöktől, hanem úgy tesznek, mintha minden rendben volna. Kétségtelen, ez jelentős erő. Van azonban más valami is Orbán birtokában, amelyről nem szokás megemlékezni. Ez pedig nem más, mint a többség lelke. Azoké az embereké, akik a média túlhatalom kormányzati kialakítása előtt már befogadták azokat az állításokat, amelyekkel tönkre lehetett tenni az ellenfelek renoméját. Lehet mondani, hogy akkor, ellenzékből a Fidesz végezte a dolgát, ám ez az állítás cinikus vélekedés, hiszen melyik ellenzéki párt dolga lenne mások bemocskolása és a tények elferdítése pusztán a hatalom és annak legfőbb manifesztuma a Pénz megszerzése? És most lefogadom, hogy olvasóim körében sokakban már rezonálni is kezd az első közvélekedésben elültetett hazugság: minden politikus ilyen, nincs jobb, csak rossz és rosszabb között lehet választani.

Ha ez így lenne, akkor talán be is kellene szüntetni a felesleges politikai életet, hiszen Orbán-hívek részére eljött a Kánaán, a többiek meg minek is próbálkoznának, mind ilyen, vagy rosszabb.

Ha ebbe a hazugságba hagyja magát megmerevedni ez az ország, akkor vége a dalnak, lehet lerántani a rolót.

iksz.jpg

Csak idézzük vissza, hogy a kétségtelenül vitatható „ügyek” közül - azokra gondolok, amelyek előzetes letartóztatásokkal indultak -, mennyi jogerős elmarasztaló ítélet született? Az emlékezetes csontvázkiborulások rendre elmaradtak. Ott van a jobboldalt legyaluló UD ügy is, és sorolhatnánk az ellenfelek lepusztításának eseteit. A mai ellenzéket lejárató kampányoknak ugyanez a talaja. Az emberek pedig szajkózzák azt, ami Orbán további évekre szóló hatalmának legalizálásához vezethet, vagyis az újabb választási győzelemhez: nincs alternatíva, kire is szavazhatnánk, és innen már csak egy lépés, hogy el sem megyek szavazni. Ugyanez a helyzet a közjogi intézményekkel, amelyeket sikeresen lejárattak, majd leépítettek. Miért nem védte meg ez az ország az Alkotmánybíróságát, miért nem állt ki a demokratikus rendszer lehetőségét biztosító intézményekért?

A többség lelke ma beteg. Az elmúlt tizenegy év miazmái betokosodtak és nincs senki más, aki ezt feltárhatná, mint alapvetően az egyén maga, illetve az egyén szűkebb környezete, azaz mi magunk. Ugyanis ezt a besározott ellenzéki megszólalók éppen azért nem oldhatják fel, mert a mocsokszórás eleve hitelüket kezdte ki, elég csak utalni a hazugságokra, hogy az emberekben maguktól megszólaljanak, rezgésbe jöjjenek a korábban gondosan kifeszített hazugság-húrok. Mi a módja annak, hogy ez a szisztéma feloldódjék? Nem tudom, illetve csak egy javaslatom lehet: minden egyes alkalommal tudatosítani kell magunkban és ismerőseinkben, hogy az Orbán ellenfeleit befeketítő vádak alapvetően hatalomszerző stratégia eszközei voltak, és így kell rájuk tekinteni. Ki kell iktatni azokat az érzéseket, amelyek ezekre a vádakra alapozódtak. Mert úgy tűnik, senki más nem fog előállni a nagy nihilből, mint azok a politikusok, akik a közelmúltban már porondon voltak. Lehet ezt fájdalmasnak, kiábrándítónak vagy felháborítónak tekinteni, de attól még tény marad. Az idő elment, nyakunkon a választás, amelyet végig kell csinálni. A tét sokkalta nagyobb, mint bármikor máskor lehetett, ezt talán többen is érzik.

Úgy vélem, el kell feledni sok népi bölcsességünket, mert gyomorforgató sunyisággal nevelik le honfitársainkat az önálló gondolkodásról. És talán azzal kellene kezdeni hogy „nem zörög a haraszt”, mert ez a legjobb eszköz a bizonyítékok nélküli vádaskodáshoz, a besározáshoz, a tisztességtelen előnyszerzéshez.

Kevés időnk van ahhoz, hogy megpróbáljunk felelősségteljes választásra serkenteni honfitársainkat, és arra is, hogy megfelelő alternatívát mutattassunk fel az ellenzék soraiból. Egyébiránt a mai ellenzéket ugyancsak sújtja a beidegzett hazugságok béklyója, és talán emiatt nem mer határozottabban fellépni. Hiszen megbélyegzettséget érez a társadalom felől, és érdektelenséget. Nem valami erős motiváció, lássuk be. Talán - furcsa mód - nekünk kell elhitetnünk a saját véleményünket képviselő politikusainkkal, hogy itt vagyunk, induljunk együtt, ott leszünk a választásokon, más országot akarunk itt, mint Orbán, így lépjetek a nevünkben, velünk, értünk.

 

A Fidesz országlása rettentő kárt okoz hazánknak, anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Nem tűrhetjük el, hogy ez így maradjon, cselekednünk kell: és ha ez azzal indul, hogy megtagadjuk a Fidesz hazugságait, amelyeket belénk nyomtak valaha is, akkor induljon ezzel. 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá!

2013.05.16. 04:02 légügyi megfigyelő

Ásd el magad

Régen, no nem is olyan régen közszájon forgó szólás volt az "ásd el magad".

"Nem tetszik a véleményed, ásd el magad!"

"Hagyjá' már békén, ásd el magad!"

Továbbá buzdították arra is embertársaink egymást, hogy szerezzenek be "ásd el magad" felszerelést, az előbbi szövegösszefüggésben.

Fene se gondolta volna, hogy ez nem puszta szellemeskedő bemondás marad, hanem állami intézkedés szintjére emelkedhet, még ha nem is kellemetlenkedő személyek elhallgattatására, hanem "szociális jelleggel".

A temetők EGY KÜLÖN RÉSZÉBEN "sajáterős" temetéssel, sírásással és a szokásos halottöltöztetés és mosdatás saját végrehajtásával, így kedvezőbb árakkal segítenék ki a rászorultakat, akik már nem tudják megfizetni temettetés költségeit. (Hogy azokkal mi lesz, akik rokonok nélkül halnak meg, nem tudom, biztos foglalkozik velük a mindenható állam.)

A rezsicsökkentés új fejezetéhez, sajátos változatához érkeztünk, amely messze túlmutat önmagán. A rezsicsökkentés populista intézkedés, tagadja a rászorultsági elvet, elszakad a valóságtól, költségektől, hamis érzeteket épít az állampolgárokban, miszerint az állam bácsi majd megoldja a problémákat az „állam pénzén”, ami a köz pénze. Itt nem mindenki kap segélyt, csak a "rászorulók", de majd jól láthatóan.

A temetkezés azért kicsit más. Itt nem arról van szó csupán, hogy letekerjem vagy feltekerjem a radiátor szelepét, nem arról, hogy nem locsolok a kertben, nem is arról, hogy most jobban és nyugodtabban fogok élni, mert az állam az előbbi kérdésekben beavatkozott és "helyettem és nélkülem" fizeti a költségek egy részét. A szociális temetés az ember egyik legmélyebb lételméleti jellegű kérdését érinti, az átmenetet az ismeretlenbe, az elmúlás borzalma elleni küzdelem utolsó földi lehetőségét. Azt, amely az emberi faj egyik lényegi sajátossága. A végtisztesség a kérdés, az utolsó út, a búcsú.

Antonio Canova - Monumento funebre a Maria Cristina d'Austria (Vienna, Augustinerkirche, 1798-1805).jpg

(kép: Antonio Canova: Maria-Cristina d'Austria síremléke, Bécs, Augustinerkirche)

Természetesen el lehet és el is kell gondolkodni a végtisztesség árának kérdéséről, a terhek csökkentéséről, az abban történő segítségnyújtásról, ám talán erre léteznek az állam bácsinál avatottabb szervezetek is. Valaha, néhány száz éve, azon embereket, akiket valami oknál fogva nem temethettek el a hozzátartozói, netán szegény volt, vagy számkivetett, a Kapucinusok rendje karitatív feladatként biztosította a gyászszertartást. A pontos körülményeket nem ismerem, csak az eredményt, amennyiben Európa számos országában a Kapucinus rend kolostorai igazolhatóan foglalkoztak az efféle szolgáltatásokkal. Itáliában például több helyen - Palermóban, Urbinóban - maradt fenn katakomba vagy egyéb temetkezési hely, ahol láthatók a befogadott holtak. Volt közöttük púpos, árva gyermek, gyilkos. Természetesen nem az a lényeg, hogy a holttestek mumifikálódva ma megtekinthetők, hanem az, hogy volt szervezet, amely ilyen feladatot végzett. Ma miért ne lehetne ilyen irányban haladni? Ha nem tévedek, létezett az önkormányzatoknál a temetési segély intézménye. Egyes munkaadók is adnak hozzájárulást. Lényegében létezik ez az igény, lényegében léteznek ilyen megoldások. És nem a temető sarkában, hanem a többi elhunyt között temetkezhet az is, aki nem volt olyan helyzetben (vagy a rokonok nem voltak abban a helyzetben), hogy a teljes költséget kipengessék. Miért kell ennek ellenében létrehozni egy rendszert, háztáji sírásással, halottmosdatással és öltöztetéssel? És ha valaki netán hamvasztatni kívánná magát, akkor a rokonok égetnék el a testet? Nem abszurd ez az egész? Vagy az állam biztosítaná a máglyát? Nincs helye szellemeskedésnek ebben a kérdésben, így nem fűzöm tovább a logikus lehetőségeket.

Talán szerencsésebb lett volna, ha gondoskodó állam apuci inkább felnőttnek nézne, és ha segíteni akar a kérdésben, akkor megkérdezne tán bennünket, no meg az egyházakat, karitatív szervezeteket, hogy ugyan, milyen tisztességes megoldást lehet erre a helyzetre találni?

Kényes kérdésbe sikerült már megint belegázolni, és azt hiszem, megint az látszik, hogy a nagy központi buksisimogatás eredménye nem a megnyugvás, hanem a rossz szájíz lesz. Állambácsi nem tud másképp viselkedni, csak mint elefánt a porcelánboltban. Vagy mint elefánt a ravatalozóban.

 
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá!

2013.04.20. 15:21 légügyi megfigyelő

A "kettős mérce", a csodafegyver

Címkék: mérce kettős Fidesz Orbán Viktor

Az utóbbi huszonegynéhány év egyik legkevésbé és egyszerre leginkább érthető fogalma a kettős mérce.

Érdemes az Interneten utánakeresni, hányszor, milyen összefüggésben jön elő a kettős mérce szókapcsolat. A legtöbb olyan vádként hangzik el, amely a jobboldali körök egyfajta sértettségén alapszik bizonyos kérdések megítélése kapcsán, alapvetően a nem-jobboldallal szemben, értsünk ez alatt bárkit és bármit. Természetesen ez nem korunk találmánya, már a régi rómaiak is ismerték, a Bibliában is vannak utalások a kettős mércére, persze nem politikai értelmezésben. A kifejezés mai használata ugyanakkor olyan, mint az a képzeletbeli üllő, amelyen a politikai tőkét kovácsolják. Ide szívesen betoldanám még azt, hogy a niebelungok kovácsolják azt a politikai tőkét, de nem teszem, mert a gonosz törpékkel mégsem lenne illő bárki emberfiát megbélyegezni.

A kettős mérce, mint politikai üllő emlékeim szerint első ízben a kilencvenes évek elején került használatba. Talán az MDF körei, talán a már kivált Csurka István és mozgalma, nem tudom már. Sajátossága az, hogy mindig úgy vetődik fel, hogy mások őket, illetve cselekményüket másképp mérik, mint valamely harmadik fél viselt dolgait. Ez a mérés soha, de soha nem volt úgy alkalmazva, hogy az a „kettős mércét” kiáltó részére kedvező helyzetben tiltakozna mások javára a kettős mérce alkalmazása ellen. Ebből számomra az következik, hogy a „kettős mérce”, mint politikai üllő, egyben az érvtelenség biztos jele. Ha valaki nem képes megindokolni, hogy mit miért tesz másképp, mint az szokásos lenne, vagy épp a közvélekedés szempontjából elfogadható lenne, érvek helyett jön a „kettős mérce” és kész. A kettős mérce e sajátosságánál fogva magában rejti a soha ki nem fejtett és eleddig mindig a szakadékba vagy posványba vezető külön út, harmadik út, magyar út fogalmát is. Ezek mindig olyan alternatívák, amelyek kipróbálatlanok, mert soha eddig nem volt olyan többség, amely neki mert volna vágni az effajta járatlan utaknak. Valójában rendre úgy tűnik fel a harmadik út, mint a magyar organikus fejlődés sajátossága, amely lappang, csírázik, és végre valahára hagyni kellene, hogy előtörjék a föld alól, világ csudájára.

Vajon lehet-e szerves fejlődése egy országnak úgy, hogy a környezete szerves fejlődéséről nem kíván tudomást sem venni? Mert azért az kétségtelen, hogy Európa e felén olyan közös fejlődés alakult ki, amely nagymértékben áthatotta a magyarországi folyamatokat, gondolatokat, történéseket. Már az elején, mármint az e helyt történt történelmünk elején fel kellett hagyni a magyar külön út ideájával azon egyszerű oknál fogva, hogy be kellett illeszkedni a helyi viszonylatrendszerekbe. Sikerrel tettük, mert lám, itt van a Magyarország elnevezésű változó méretű, de mégis létező alakzat és nem csak a történelmi atlaszokon. Persze nem lett volna muszáj, de tudjuk, a be nem illeszkedés következménye a zárvány lét, amely ritkán hordozza magában a siker lehetőségét. A zárványok rendszerint a külvilág tagadására épülő, befelé forduló, így csak a saját eszmei és természeti forrásaira támaszkodó állapotként értelmezhetőek. A zárványok sorsa pedig, éppen az erőforrások és szellemi javak folyamatos vándorlása miatt a feloldódás, amely a zárvány erőszakos fenntartása esetén elemi erővel kell bekövetkezzék.

Ám 2010-ben eljött az idő: a külön út, harmadik út, magyar út mellé felsorakozott az unortodoxia, nem angolos „anortodoxia” kiejtéssel, hanem a latinos „un…” kezdettel. A mi történelmi gondolkodásunkban a latin a közös nyelv, nem az angol. Nos, tobzódik az unortodoxia. Gondolhatnánk, hiszen a kétharmad már önmagánál is többet jelent, amennyiben figyelembe sem igyekszik venni a maradék egyharmadot, hogy a nagy unortodoxer kielégülésben nem is kell panaszra görbült szájjal jelen írásunk tárgyát, a „kettős mércét” emlegetni. S mégis, napról napra halljuk, immár nem a belső világunk ellenségeskedésében, hanem Európával szemben. Mi, zárványék, oktatjuk Európát, merre hány lépés, mert mi aztán tudjuk, mi is a szerves fejlődés, és kikérjük magunknak a jogunkat, hogy a magunk szerves fejlődésének nevében magunkra zárjunk ajtót és ablakot, és azt csináljunk idebent, amit akarunk. Ha úgy tetszik, kolbásszá füstöljük magunkat, ha pedig amúgy, akkor tömjénfüstben feredőzünk. A külső értetlenkedésekre meg van egy csodafegyverünk. Ha kritika ér minket, mindig, minduntalan találunk egy gondolatszikrát, amelyre a „kettős mérce” képzeletbeli irányzékát beállíthatjuk és kilőhetünk a résnyire nyitott ajtón át, hogy „igazságunkkal” eltelve azonnal behúzzuk magunkra, meg sem hallgatva a további ellenérveket. Nekünk elég az érvelés addig, amíg kimondhatjuk a bűvös szókapcsolatot.

Elég szánalmas, de ez van. A „kettős mérce”, mint politikai üllő a csodafegyver. Minden támadás visszaverésére alkalmas, csak épp az igazságot és a józan észt nélkülözi. Nemzeti sértettségünk fegyvere ez, amelyet le kellene tenni. Le kellene tenni, mert szégyenletesen olcsó, gagyi. Nem érv. Olyan, mint a büdös sajt, amelynek nincsen íze, csak szaga.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá!

2013.04.09. 19:10 légügyi megfigyelő

Békemenet Magyarország ellen

Címkék: Fidesz Békemenet CÖF Csizmadia

Оригинал - Caspar David Friedrich - The Abbey in the Oakwood_2.jpg

Szellemi honvédelem címen ad ki kiáltványt a Civil Összefogás névre keresztelt kormányzati emlőn csüngő, jórészt közpénzen kitartott szervezet, hogy ezzel demonstráljon a külföld ellen. Mert állításuk szerint szellemi honvédelemre van szükség, mert védeni kell Magyarországot és kormányát a külső támadásoktól. Meg kell védeni kultúránkat, nem vehetik semmibe történelmünket és hagyományainkat.

Azt, hogy a kormányt meg kell védenie bármitől vagy mindentől, teljességgel érthető, hiszen jelentős anyagi forrást kap tőle. Hogy Magyarországot, a magyar kultúrát is meg kellene védeni, egyszerűen nem értem. Mitől? Kitől? Kik és miképp zúdulnak a magyar kultúrára? Habár...

Habár ezen a ponton igaza lehet a Civil Összefogásnak. A közoktatás lepusztítása, az egyetemek autonómiájának megszüntetése, az autonóm művészeti közösségek felszámolása, elsorvasztása, az elismert írók, rendezők, személyiségek elüldözése tényleg egyfajta orvtámadás a magyar kultúra ellen. Magam is csatlakozom, harcba hívom a magyar kultúráért az értelmiséget.

Elég volt a bornírt és provinciális kultúrfelelősökből! Elég az iskolaközpontok pedellusdiktatúrából! Ne tovább! Civilek! Fogjatok össze a magyar kultúra védelméért a legnagyobb veszedelemmel szemben! Elég az Orbán-kormány bohóctragédiájából!

A szervezet ugyancsak céljául tűzte a külföld „hiteles” tájékoztatását a hazai valós viszonyokról. Csizmadia úr, jöjjön és vállat a vállnak: küzdjünk együtt a szélsőjobb uralta sajtó ellen, küzdjünk az valóság felszínre jutásáért, hogy kiderüljön Pomádé király új ruhájáról az igazság!

Ám kedves Csizmadia polgártárs, attól tartok, maga csak azért lépett elő a Fidesz budoárjából, hogy támogasson egy jogot, szabadságot, méltányosságot, kölcsönösséget el nem ismerő rezsimet. Maga csak egy repedező díszletet igyekszik stabilnak hazudni a külföld felé. Borzasztóan sajnálom, ha nem látja, nem érti, hogy az ön által támogatott hatalom a jobboldal és a baloldal kultúráját, értékeit, jogait hajítja éppen ki az ablakon, gyömöszöli be a vécékagylóba, pusztítja és írtja. A maga szerepe történelmi, olyan mint főnöke, vagy Kerényi Imre, mint a gengszter sleppjük szerepe. Amely szerepbe annyi minden belefér, hogy belepirul a tisztességes ember.

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

10 komment

2013.04.07. 19:44 légügyi megfigyelő

Az egyéni nyugdíjszámla beteljesül

Címkék: lopás nyugdíjrendszer Orbán-kormány Matolcsy magánnyudgíj

bosch 1.jpg

Amikor 2010 végén Orbán Viktor legjobbik keze bejelentette a magánnyugdíj befizetések „ideiglenes kölcsönvételét” talán egy évre, sokan úgy gondolhattuk, hogy elképesztő a gondolat is. Elképesztő, hogy a névre szóló, egyedi nyilvántartásra módot nyitó, az egyén érdekeltségét és sok más olyan értéket magában foglaló rendszer megakasztása bekövetkezhet, amely az öngondoskodás kialakításához vezetne. Aztán jött a nyílt fenyegetőzés és elbitorlás: aki nem lép át az állami nyugdíjrendszerbe, az „kiírja magát” onnan, aki viszont átlép, az egyéni számlát kap hamarosan, ahol „jógazdáék”, értsd az állam, gondoskodnak majd a jövőbeni nyugdíjakról, a polgári elvek szerint, a befizetések volumenének figyelembevételével… stb.

(Ez a „kiírja magát a rendszerből” az egyik legförtelmesebb megnyilvánulása volt Matolcsy és Orbán uraknak. Legalábbis ebben a tárgyban.)

Aztán elmaradt az egyéni számla. Aztán az egyéves moratóriumot követően egyszerűen feldarálták a magánpénztárak befizetési oldalát, a pénz ugyan ott maradt képzetes számlákon, de befizetések útján nem nőhet tovább, maguk a pénztárak pedig éhenhalásra ítéltettek. Ott van sokunk pénze ma is, a mienk, akik ellenálltunk a hazugságoknak és fenyegetéseknek. Várjuk a kedvező fordulatot, amikor az állam megunja a további rugózást az ügyön és beletörődik abba, hogy szívességből nem adjuk oda a pénzt, amellyel számolunk: tőlünk el kell venni, ki kell rángatni a kezünkből, amint az utcai rablónak is le kell rántani a táskát áldozata válláról.

Az Alaptörvényben, szemben az Alkotmánnyal immár nem szerepel a nyugdíjrendszerre való utalás, mára az állami rendszer már nem járulék alapú, hanem egyszerű adó. Ma nem lehet tudni, hogy mit is fog majd fizetni a kassza ura a nyugdíjba vonulóknak.

És láss csodát, most megnyílik az ég, jön az egyéni számla. Hurrá-hurrá! Mondjuk két éve ígérték, de jön. Holnap szavaz a Parlament, és gondoskodóék gondoskodhatnak. Ám szemben a miniszterelnök és kormányának képviselői által annyiszor emlegetett egyéni számlával, erre nem kerül át semmi az eddig vezetett magán nyugdíjszámláról. Nulláról indulhat mindenki. Végtére így igazságos. Nem kell minden ígéretet megtartani. Ki kéri számon? A tüntetők tömegei?

Emlékezzünk vissza, miért is kellett a nagy átállás? Mert az állam a felhalmozott tőkét majd megmenti, mert az állam jobb és biztosabb befektetést nyújt a számlán levő pénz kamatoztatására, mert az állam a jó gazda. A nyugdíjbefizetések sehol: felemésztette a MOL megvásárlása, felszívta az adósságcsökkentés, amelynek eredménye több mint kétséges.

A jó gazda most nem emlékszik, mit is mondott a múltkor, és nem is akar már emlékezni. Mivel kiénekelte sokak szájából a sajtot, már nem kell itt semmit tenni, nincs semmi látnivaló, széjjel lehet oszolni…

Tulajdonképp nem értem, miért jött elő éppen most a kormányzat ezzel az ötletével. Úgy gondolja tán, hogy el tudja adni az embereknek a milliós számlák helyén a nullás egyéni nyugdíjszámlákat? Nem lehet, hogy sokan épp elfelejtették az egész ügyet? Lényegében leginkább azoknak van még gondja ezzel, akiknek ott a pénze egy sarokba állított számlán, amelyre nem teljesíthet befizetést, de fel sem veheti a pénzét.

A kormány a hazugságának végső beteljesítésével hárommillió állampolgárt szólít most meg. Kérdés, hogy mit terem majd a lenyúlás nyilvánvalóvá tétele.

 

A Fidesz uralma napról napra pusztítja hazánkat. Minden nap, amelyet ez a rezsim a hatalomban tölt, a jövőnket pusztítja, a mienket, a gyermekeinkét, az unokáinkét. Nem hagyhatjuk szó nélkül, nem hagyhatjuk!

(kép: Bosch: Földi gyönyörök kertje, részlet)
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

1 komment · 1 trackback

2013.03.30. 09:32 légügyi megfigyelő

Nagypénteki történet Budapestről

Címkék: kereszténység Húsvét Nagypéntek fidesz-hatalom

Spányi Béla Kálvária Bodajkon2.jpg

Vagy kétezer éve egy embert - magát rendre Emberfiának nevezte -, hatósági eljárás alá vontak, amelynek vége kivégzés lett, a korabeli eljárásrend szerint keresztre történő felszögelés, felfeszítés. A történet konkrét magjánál maradva, lényeges körülmény volt az esetben, hogy az illető személy hamis vádak alapján került a kor és hely adta bírói fórumok elé. Ezek a jeruzsálemi helyi nagytanács és a megszálló római helytartó előtt lefolytatott vizsgálatok voltak, és amelynek végén a helytartó nem talált bűnt az illető személyben, Jézusban. A helyi hatalmi és ideológiai rendszerben gondolkodó, korántsem alaptalanul elfogultnak is tartható tanács viszont halálra szánta. Mint tudjuk, a kereszténység legfontosabb története ez, sőt, szimbolikája a rákövetkező eseményekkel együtt maga a kereszténység.

Mint magáról hirdeti, a mindennapjaink legapróbb részletébe is, lassan gondolatainkba is beavatkozni kívánó magyar kormányzat a keresztény vallás ideológiáját tulajdonítja magának, erről szóban feltétlen meg szokott nyilatkozni. Érthetetlen, hogy miképp fordulhatott meg "valaki", vagy "bárki" fejében a gondolat, hogy épp Nagypénteken, az ártatlan Krisztus meghurcoltatása, megkorbácsoltatása és kereszthalála emléknapján éppen csak teenager diákokat, eljárásjogi szempontból vitathatóan, a lakásukról való bezsuppoltatással a rendőrség elszállítson, majd faggatózzék egy három héttel korábbi jogsértés kapcsán. Olyan jogsértés kapcsán, amelyet sem ott, sem másutt nem cáfolt senki sem. Bár az egyébként érdekes, hogy az akkoriban emlegetett magánlaksértésből miként lett garázdaság. És az is érdekes, hogy az ugyanott felbukkanó, sötét tekintetű kidobólegények kilétéről a rendőrség a - nyilvánosság tudomása szerint - nem faggatózik. És ott még az is megeshetett, hogy kamerák előtt bárki is sósavval leöntéssel, becsmérléssel, fenyegetőzéssel igyekezzen az egyik fiatalt véleményének kimondásától eltántorítani. Nem tudom, hogy a rendőrök, ügyészek néznek-e tévét, mert ha néznek, szerintem hivatalból vizsgálódniuk kellene.

Nos, elszállítottak három diákot, hogy kifaggassák őket a történtek felől, holott hívásra maguktól is megjelentek volna a hatóság előtt, hiszen tettük politikai demonstráció volt, nem pedig sunyi bűncselekmény. Az "eljárásbeli cselekmények foganatosítását követően" elengedték őket a Gyorskocsi utcából. (Soha nem tudok elszakadni az épület sorsától: valahányszor ezt az épületet látom, vagy hallok felőle, az ugrik be, hogy itt volt a Gestapo egyik székhelye Budapesten... Persze, hol lett volna, ha nem egy kifejezetten rendészeti-igazságszolgáltatási céllal felhúzott épületben) Hogy miért nem a kerületi kapitányságról?, hogy hogy kerül ide a BRFK épülete? Ki tudja?

Az Interneten alighanem okkal vonnak blogolók és kommentelők párhuzamot a kádári éra március tizenötödikei előzetes óvintézkedéseivel, amelyek az óváson túlmenően egyfajta fenyegetést is igyekeztek kifejezni. Ne legyen má' ez a Húsvét olyan meghitt, remegjenek jobban azok a kanalak, amikor a levest a szájhoz emelik. Legyen valami vita arról az ünnepi asztalnál, hogy helyesen cselekszik-e a család ifja, megfontolt-e, amikor a kormányzat képébe vágja a saját - és mások - véleményét. Ugorjon össze a gyomor, mert mi lesz, ha mindezért retorziók jönnek. Mert ez egy ilyen ország. 

Mert ez egy ilyen ország, szokták mondani az idősebbek. És pontosan azért kell szót emelni, mert egyáltalán nem szükségszerű, hogy ez egy ilyen ország legyen. Ti, mi, mindannyian, az ünnepi asztalnál, majd a jövő héten és a mindennapokban figyeljünk, Jézust kiáltunk vagy Barabbást!

A választás Jézus és Barabbás között nem egyszeri alkalom, hanem naponta akár többször is meg kell vívni ezt a csatát kényelmességünkkel, félelmeinkkel. És szakadjunk el a nevektől és a vallástól is: igaz ez a küzdelem ateistára és bármilyen hívő emberre egyaránt, ha tud róla, ha nem, ha akar tudni róla, ha nem.

Minden tiszteletem a diákoké, boldog Húsvétot nekik és mindannyiunknak!

(Kép: Spányi Béla: Kálvária Bodajkon)

 

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

1 komment

2013.03.25. 18:46 légügyi megfigyelő

Keressük fel a politikusokat otthonaikban!

Címkék: jogállam adatgyűjtés Péterfalvi

Amint ma minden hírportál megírta, immár törvényessé tennék az állampolgárok saját lakásában történő kikérdezéses-aláírásgyűjtős vegzatúráját. A törvényjavaslat benyújtói mondják, most az lesz szabályozva, hogy ne történhessen tiltott adatkezelés...

Na ja. És miképp? Megígéri Kubatov Gábor? Vagy az MSZP-s lenyomata? (akinek a nevét sem tudom és nem is akarom megjegyezni) Vagy komolyan el kell hinnünk, hogy az aktív aktivisták elmennek a sarokig, pá-pát integetve, és azt sem írják fel, hogy milyen hozzáállást tapasztaltak minálunk? Ha már ekkora macerába belementek, csak úgy képzelem, hogy aztán mégiscsak bevésik a narancsbőr borítású noteszbe, hogy nem fogadták az aktivistákat pozitív tekintettel. Az igazi szégyen szerintem egyébként az, hogy lehet vörös műbőr borítása is annak a notesznek.

 SUFNI2_2.JPG

Jó, értem, a politikusoknak - ha igaz -  kell a személyes kontaktus. Hát legyen, például a következő módon.

Mi lenne, ha ki lenne jelölve egy hely, egy pártiroda, egy lakókocsi, egy odú, ahol - aki akar - telefonon bejelentkezhet, hogy alávesse magát a pártaktivisták buzgalmának, kinyilatkoztatva, hogy így a rezsicsökkentés vagy amúgy. Esetleg kíváncsi az aktivisták elfogulatlan véleményére az épp adott kérdések tekintetében. És amikor megkap minden információt, aláír, vagy épp nem ír alá, majd békésen hazamegy. Így csak annyi derülne ki, hogy az elkötelezett és megnyilatkozni kész állampolgárok milyen számban fordulnak elő a környéken. Ez sem kevés! Ám a többieket hagyják békén, és aki nem akar megnyilvánulni, annak ne kelljen megnyilvánulnia, még bármilyen, pro vagy contra ráutaló magatartással sem! A véleménynyilvánítás jog és nem kötelesség, az otthon pedig szent hely. (Egyébként ha már szent helyek, volt olyan idő, amikor - állítólag - figyelték, ki megy misére és ki nem. A vélemény kifürkészésének érintett pártok által felvetett módja valami hasonlóra emlékeztet.)


Péterfalvi ombudsman reakcióját egyébként kifejezetten szégyenletesnek tartom. Nem hiszem el, hogy ne tudná, nem lehet garantálni a pártok ne gyűjtsenek adatokat ezen a tiltott módon. És nem hiszem el azt sem, hogy létezhet bármiféle közérdekből levezethető ok arra, hogy az állampolgárokat otthonukban zaklassák, a népszámláláson kívül.

Van azért egy körülményesebb civil megoldás: írja mindenki alá az összes listát. És akkor most felkérem az ellenzéki pártokat, hogy külön-külön és együtt is vonuljanak aláíratni. Ha mindenki aláír mindent, aláírja a színét és a fonákját is, abból semmi nem derül ki. Aztán eljő a nagy nap, amikor már – talán – újabb szekatúra nélkül lehet szavazni, esetleg egyenlő feltételekkel, tudva, hogy biztos nem lehet előrántani a határon túlról extra sok százezer holt lelket, és akkor ki lehet adni a haragot a nagy szőrös X megfelelő helyre történő berajzolásával. Aztán ha létezik még egyáltalán demokratikus választási mechanizmus, szépen kiderül, mit is gondol az ország. Meg a külhon.

Egyébként meg mi lenne, ha mi, állampolgárok kezdenénk el véleményeket gyűjteni a politikusainknál? Ha bármilyen kérdéssel felváltva, nap mint nap megtudakolnánk a véleményüket? Valamelyik civil szervezet vagy ellenzéki párt zászlajára tűzhetné a „politikusok beszéljenek az ország kérdéseiről otthonaikban” akciót. Kíváncsi lennék, meddig támogatnák az orbitális ötletüket. Cser-Palkovics urat és Rogán urat, no meg a nagytiszteletű hozzátartozóit folyamatosan, napról napra egyszerű és közérdeklődésre számot tartó kérdésekkel tapogatná le a köznép... Ha megszavazza a törvényhozás a lakosság kikérdezését, kikérdezhetők lesznek a politikusok is!

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

50 komment · 1 trackback

2013.03.15. 09:38 légügyi megfigyelő

Bátraké a szabadság!

Címkék: jogállam Fidesz Orbán Viktor Orbán-kormány

A magyarok megtanulták, hogy a bátraké a szabadság, mondta a miniszterelnök Brüsszelben.

Azt gondolom, sokunk mást ért mind a bátorság, mind a szabadság fogalma alatt. Mert bátorság lenne szövetségesek megvezetése? Vagy szerződések félremagyarázásával sunyin cselezgetni? A közös európai forrásokból meríteni, majd amikor már tuti a támogatás, szembemenni a szabályokkal, értékekkel? Ez nem inkább pitiáner, gagyizás, balkáni bőrkabátárus átverés? Az efféle bátorság a szélhámosok, na jó, legfeljebb a Sobri Jóskák bátorsága. Utóbbi betyárbátorság kapcsán még el lehet hitetni, hogy a „gazdagoktól elveszi, a szegények közt szétosztja”, de látva az új sobrik százmilliós villáit, a vagyonnyilatkozatok megugró bankbetét tételeit, még betyárbecsületről sem lehet szó. Egyébként a betyárokról még annyit, hogy számukra szabadság csak a nádasban  vagy a Bakony mélyén volt értelmezhető, a mindennapi világban csak gonosztevőknek számítottak, és rendre a minden megyében ismert Akasztó-dombon, vagy hasonló helynévvel illetett dűlőben végezték. szabadságszobor3.png

Lássuk néhány tételben, miképp szól helyesen Orbán Viktor kijelentése!

Első tétel: ha bátraké a szabadság, akkor ma a legszabadabbak azok a fiatalok, középiskolások és egyetemisták, akik szabadságuk, szabadságunk védelmében napról napra készek akciókat szervezni, akik felismerték, hogy a ma meg nem vívott szabadságuk teljes életük rabságának lesz csírája.

Második tétel: ha bátraké a szabadság, akkor ma a legkevésbé szabadok azok a honfitársaink, akik pisszegnek, elvonulnak, nem nyilvánulnak meg, nem tiltakoznak alapvető jogaik immár mindennapos csorbítása ellen.

Harmadik tétel: ha bátraké a szabadság, akkor a kommunikációs maszlagból összerakott magyarázkodások mögé bújó kormánypártok bátrak és szabadok?

 +

Bónusz tétel: A „bátraké a szabadság” Áder Jánosnak is figyelmeztető intés. Ha mer bátor lenni, szabad lesz. Ha nem, akkor meg báb marad. Még nem írok múlt időt, mert ha igaz, a tinta még nem került a papírra.

A FIDESZ rendszere napról napra pusztítja mindazt, amit a szabadság szó jelent. Hazánk szabadságának visszavételéért nem Brüsszellel kell harcolni. Hazánk szabadsága ma a saját, megfontolatlan indulatból megválasztott kormányzata miatt került veszélybe. Minden nap több és több kárt tesznek. Nyilváníts véleményt, tüntess, és tiltakozz a szabadság bilincsbeverői ellen! Tégy a szabadságodért, mert tudod: a bátraké a szabadság!
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

1 komment

2013.03.13. 20:36 légügyi megfigyelő

Hozzám ugyan ne kopogtasson egyik párt sem!

Címkék: MSZP Fidesz

A minap felháborodtam a Fidesz rezsicsökkentés ürügyén bejelentett „családlátogatása” miatt. Hozzám ugyan be ne nézzen senki, és ne is próbálják a saját lakásomban kipuhatolni, mit gondolok, és az ellen is tiltakozom, hogy bárki feljegyzést készíthessen arról, hogy beengedtem-e vagy sem, válaszoltam-e vagy sem!

marancsstop.jpgÉs most felbukkant a nagy ötlet a másik oldalon. Családról családra kíván az MSZP is járni, már nem is érdekel miféle ügyben. Miért, hogy a magát a Fidesz agresszív politikájának jó eséllyel alkalmas váltópártjaként feltűntető MSZP a legostobább és legidegesítőbb választási fogásokat lesi el? Nincs önálló ötlete? Vagy lehet, hogy Finkelstein, Birnbaum és Werber közösen találják ki a stratégiát a két ellenlábasnak? De valójában ez nem is érdekel, önmagában a választási stratégák importja is viszolygással tölt el és nem vagyok kiváncsi a módszereikre, trükkjeikre, és nem kívánok senkit hivatlan vendégként sem jópofizásra, sem adatgyűjtésre a lakásomban fogadni. Menjenek a túróba, a pártházba, a fenébe!

vörösstop.jpg

 

Hagyjanak békén, hagyják békén az embereket a lakásaikban! Hagyják abba a lakosság vegzálását! Az MSZP-nek meg figyelmébe ajánlom, hogy ha szélesebb tömegeket akar megszólítani, akkor ne a birkásító és megfélemlítő fidesznyik eszközökkel éljen!

Legyen valamilyen egyezményes jel, amelyet kitéve a csengő alá a tisztelt pártok aktivistái erőt vesznek magukon és nem csöngetnek be. Egyik párt sem!

Rádióhallgató, politizáló, rendezvényeket látogató állampolgárként tiltakozom az ellen, hogy sunyi, listázgatásra alkalmas zaklatással igyekezzen bárki a magánéletemet megzavarni! El fogok menni választani, és emlékezni fogok azokra a pártokra is, amelyik felcsengetnek!

Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on:

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása