Igen, elégedetlen vagyok. Az országot pusztító rendszer miatt is. Az ellenzéki – értsd: Orbán ellenes jobb- és baloldali – ellenzéki együttműködés hiánya miatt is. A múlt év egyértelmű kudarc. És ma, az Opera előtti második tüntetés után a civil mozgalmakkal sem vagyok elégedett. És mindjárt le is írom, miért.

Először is ízléstelennek tartom a felvezetést. A szervezők folyamatosan azt hangoztatják, hogy az elmúlt huszonöt év azt bizonyította, hogy a politikai elit, azaz a mai pártpolitikusok és mozgalmaik, alkalmatlanok a nemzeti együttműködés kisbetűvel írandó rendszerének lebontására és valami új felépítésére. Ennek fényében, ha már huszonöt évet teszünk a szemétkosárba, hiányérzetet okoz, ha Orbán mellett csak Gyurcsány Ferenc beszédét idézik vissza, ráadásul pontosan azon tendenciózus vágási technikát követve, amellyel a Fidesz igyekezett gőzerővel lejáratni az akkori egyetlen komoly kihívóját. Nem idézték például Hornt, Mesterházyt, Csurkát, Torgyánt, Borost. Nem zengett Antall baritonja sem. Miért? Vagy kukába való huszonöt év csak 2004-től 2009-ig tartott? Biztos, hogy az Őszödön elhangzott beszéd értelmezése lehet vita kérdése, de biztos, hogy nem kellene a Fidesz propagandistái által mantrázott egyetlen és tendenciózus verziót bevágni, ez nem lehet vita tárgya. De nem tisztem Gyurcsány Ferencet védeni, már azért sem, mert megvédi saját magát úgyis.

Továbbá, ki lehet hívni az embereket az Opera elé, hogy emlékezzünk a három év előtti elemi erejű megmozdulásra, de hiba nem emlékezni a maga valós súlyában arra az estére, hiba nem emlékeztetni az embereket az azóta megismert hazugságokra és a gyáva, férfiatlan megnyilvánulások sorára, amely azóta is a prominens kormánytagok, kormánypárti „tényezők” sajátja. Hiba nem visszaidézni Orbánisztán bóvlivá minősítését. Igen, a Fidesz ideje lejárt, igen, a Orbánnak mennie kell. Ezt otthon is tudtam, ahogy mindannyian tudjuk. Bizonyára Orbán is tudja. De talán nem érzem rosszul, hogy ettől az estétől nem lesz rossz álma, pedig ekkora tömeg pontosan alkalmas lenne azon rossz álmok vagy álmatlanság előidézésére, amely töréspontig juttatja egyes kérdésekben, és meghátrálásra kényszeríti. De a szónoklatok sorában meghirdetett társadalmi beszélgetéses, bázisdemokrata, megfoghatatlan valami ma semmit sem ér.

Illúziók sorát hallhattuk. „Megjavítjuk, mi és ti, civilek, a kormányzat működését!” – hirdették. Persze, hol kezdjük? Kinél van a csavarhúzó és kinél a villáskulcs és hol a gépezet? Ja, hogy a kormánynál minden? Ez kimaradt a számításból... De talán majd eljő a kormány a beszélgetésekre, remegni méltóztatik és kegyeskedik meghátrálni. Netán kijavítja saját magát. Ne már! Ki hihet ilyen fantazmagóriában? Vágó Gáborból több realitásérzéket néztem ki.

„Gondoskodni kell a szolidáris társadalom kialakításáról! Beszélgessetek, ismerjétek meg egymás bajait és segítsetek egymáson!” Brávó! És hol a kassza kulcsa? Addig fizesse az ország a barom adókat? Esetleg a legatyásodó középosztály saját zsebből, karitatíve segítse a lecsúszókat, az állam meg a megspórolt pénzt örömében – egyéb ötlet híján – stadionba fektesse?

Ébresztő! Ez nem civilség, ez illúzió, ez az út a semmibe! Ez együttműködő kormányokkal működik, de ez nem az!

És mégis: szükség van konzultációra, de elsősorban nem a fentiekről. Hanem például az Alkotmányról. Miért nincs még alternatív Alkotmányunk? Miért nem teljesíti kötelességét a tisztességesen gondolkodó alkotmányjogászok közössége? Vagy nincs sem liberális, sem konzervatív, sem szocialista beállítottságú tekintélyes alkotmányjogász, akik összeülve nem tudnak egy tervezetet előállítani? Erről lehetne beszélni. Erről kellene beszélni. Alkotmányt, újat, közöset! Ez a jogász értelmiség kötelessége!

Jöjjenek a pártok! Legyen beszélgetés arról, hogy mi okozta a tavalyi kudarcokat! Hol volt a jobboldali ellenzék? És hol van ma? És miért nem állapodott meg a „demokratikus” ellenzék a közös indulásban áprilisban, csak amikor már minden veszve volt? Mik a következtetések? Demokratikus-e a „demokratikus” ellenzék, ha erőviszonyok beállítása érdekli, nem pedig a despota elüldözése? Meg kellene beszélni! Ki kellene javítani a bajokat, ha lehet. Mert pártok nélkül nem lesz lehetséges választást nyerni. Vagy tegyük félre ezt a kérdést, és mindent bele, mert a pártokkal együtt le kell váltani Orbánt, el kell zavarni, de azért nem túl messzire, mert rá még ki kell mérni a büntetést mindazért, amit tett.

Tényleg, meg sem említették a számonkérést a szónokok, holott itt olyan mértékű károkozás történt és történik, amely minősítésére akár a büntető törvénykönyv a rombolásról szóló kategóriája is alkalmas lehetne.

És miért is jött össze több tízezer ember, esőben, hidegben? Azért, hogy megtudják, lakhatás kell, meg szolidaritás? Jelzem, tudják, jelzem, tudjuk! Csak megemlítem, azért jöttünk össze, mert emlékezni akartunk, és emlékeztetni akartuk a kormányt arra az estére, amikor az alaptörvény nagy napján sunnyogva menekültek az Opera hátsó kapuján, mert az Andrássy úton a nép szava szólt. Mert azt azért tudják és értik: a nép szava az Isten szava.

Jelzem, ha nem sikerül a tömeg ez irányú igényét kielégíteni, le fog csökkenni a tüntetések látogatottsága, és csak intésképp, már most is sokan elmentek a szónoklatok közben. Pedig egyszerű eszközök is rendelkezésre állnak a résztvevők eltökéltségének erősítésére. Csak ötletszerűen:

-         vonulás, végig a városon, lássa ország-világ, Budapest és Magyarország nem Orbán Viktor juhakla, hanem véleményüket elmondani akaró emberek lakóhelye, akik már nem tűrnek el akármit.

-         tüntetés az ügyészség előtt, azzal a néhány aprócska kérdéssel, hogy miképp akadhatnak el a korrupciós ügyek vizsgálata, miért nem indul nyomozás a látványos vagyongyarapodások ügyében, egyáltalán, ki a felelős mindezért, miért nincs független magyar ügyészség?

-         tüntetés az adóhivatal előtt, mert nem tudjuk, kiket érint a kitiltási botrány, amely Magyarország szégyene, a mi szégyenünk is. Csak kellene tudnunk, kik miatt égünk, mint a rongy!

-         tüntetés a horgászkunyhó előtt, a várban, miért felejti el lakója a potykavadászat izgalmában, hogy dolga egyebek mellett az alkotmányos rend feletti őrködés lenne, a nemzet egységének kifejezése, a szétszabdalt haza minden polgárának képviselete?

Ezekre a célokra hetente lehet mozgósítani ezreket, akik el is mennek, ott is lesznek, és kikaparják a tűzből az új Magyarországot, nektek is, civileknek, nektek, akik civilek vagytok, amint mi is.

De ki fogok menni továbbra is a tüntetésekre akkor is, ha újabb csalódást okoz, mint a mai. Mert ki kell mennem, mert nincs más lehetőség. Mindazonáltal az illúziókból és a csalódásból már elég volt. De biztos vagyok abban, hogy Orbánékkal nincs helye tárgyalásnak, amint ez terroristákkal és bűnözőkkel sem lehetséges. Ha ők a verésből értenek, hát verni kell őket. A nevelésükkel már elkéstünk, az 2010-ben lett volna talán lehetséges.